Minden házasságban vannak titkok!

Roland 16 éves korában tudta meg, hogy nem lehet gyereke. Valami genetikai rendellenesség miatt, aminek a neve sem érdekelte. A kamasz fiúk nem a családalapításról álmodoznak ebben a korban, neki is elég volt, hogy működik a szerszám…

Még röhögtek is a haverjával, hogy legalább nem kell gumit húznia. Szabadon csajozik, amennyit akar. Húsz évesen se filózott a dolgon. Később viszont egyre jobban. Tudatosult benne, hogy ez végleges állapot: bármit tesz, ez nem változik, és az egész jövőjét befolyásolja.

Elkérte a leleteket az anyjától, felkeresett pár orvost, és új vizsgálatokat csináltatott. De az eredmény ugyanaz maradt: 0 százalék esélye van a gyereknemzésre. Furcsa volt érett felnőttként újra szembesülni a ténnyel. Csak ekkor vette észre anyja szemében a fájdalmat és apja tekintetében a szánakozást.

Egy ideig nem is ment hozzájuk, a családi fotók nézegetését pedig végképp kerülte. Túl sok olyan kép volt, ami az apját és őt ábrázolta, csillogó szemekkel és boldog mosollyal. Kezdett iszonyúan fájni, hogy ő sosem élheti át majd ugyanezt a saját gyerekével.  

Az igazi agyalás mégis akkor kezdődött, amikor megismerte Esztert. Az első naptól fogva érezte, hogy más, mint a többi lány. Kibontakozó szerelmük komoly kérdéseket vetett fel. Senki nem mondta, mikor kell egy ilyen hírt közölni egy nővel…

Az első randin nyilván nem állt elő vele. Várt, míg jobban megismerik egymást. Majd várt, hogy Eszter is olyan komolyan gondolja-e kettejük kapcsolatát. Mikor pedig rájött, hogy igen, akkor már azért nem beszélt, mert rettegett…

A második évben egy átbeszélgetett éjszaka spontán lánykéréssel végződött. Mondta volna el közben?! “Kérlek, legyél a feleségem – ja, amúgy nem tudok neked gyereket csinálni.” Ezt megintcsak nem lehet. Már megvették a gyűrűt, eljegyzési partit tartottak, és még ekkor is hallgatott. Kerülve az anyja kérdő, apja szigorú tekintetét, akik egyre többször figyelmeztették: ideje lenne színt vallania.

Az elmúlt hónapokban komolyan tervezte, hogy megteszi. Az esküvő dátuma ki volt tűzve, össze is költöztek, bőven lett volna alkalom. De a lánynak problémái adódtak a munkahelyén, fáradt volt és nyűgös, így feszült lett az otthoni légkör. Neki meg kapóra jött az ürügy: most van elég bajuk. Majd ha megoldódik Eszter gondja…

Aztán a lány egy nap azzal jött haza, hogy felmond, és egy kiadós sírás után mintha végleg megnyugodott volna. Másik melót vállalt, újra önmaga lett. A kapcsolatukba is visszatért a harmónia. Nem volt több kifogás, az esküvő vészesen közelgett, hát Roland végre rászánta magát a nagy beszélgetésre.

Egyik délután hazasietett munkából és elő akart rukkolni a titokkal, de Esztert a fürdőszobában találta, sápadtan, kétségbeesetten, könnyes szemekkel. Arcán a döbbenet és a bűntudat jelei váltakoztak, kezében egy pozitív terhességi teszt. A férfival pedig megfordult a világ – már mindent értett.

A gyerek, akinek létezéséről a két csík tanúskodott, nyilván nem az övé. Eszter korábbi rossz kedve, feszültsége és sírásai… ezek szerint egy viszonyt takartak. Szerelmes lett valakibe, félrelépett, egy ideig vívódott kettejük közt, de végül őt választotta. Még munkahelyet is váltott, biztosan azért, hogy ne találkozzon többé a pasival…

Roland egyszerre érzett csalódottságot, fájdalmat és szerelmet. El kellett fordulnia, hogy időt nyerjen a döntéshez. A törölközőtartót vizsgáltatta, mintha azt nézné, nincs-e kilazulva a csavar… Végül szilárdan, cáfolhatatlanul megérlelődött benne, mire vágyik. A lány felé fordult.

 –  Mit csinálsz, drágám? Mi van nálad? Úristen, csak nem kisbabánk lesz?!

–   Igen. Mondanom kell valamit…

–   Nem kell. Látom, hogy izgulsz, de nincs miért. Én örülök. Te is?

–   Én…

–   Akkor semmi baj. Jövő hónapban esküvő, aztán hamarosan megszületik a kicsi. Minden rendben lesz, hidd el!  

Ömlött belőle a szó. Nem akart drámát, sem vallomásokat, hát nem hagyta szóhoz jutni Esztert. Elvégre minden házasságban vannak titkok. Náluk kettő is lesz, nem baj. Lehet, hogy nem az ő vére folyik a gyerekben, de sajátjaként fogja szeretni, a meddőségéről pedig továbbra is hallgat. Mindketten hibáztak, ő is, és a lány is – de ettől még boldogok lesznek…