Átlagos este volt, de különlegessé tette a szerelem…

Bundáskenyeret sütött. Hiába ment a szagelszívó, így is lehetett érezni az illatát. De nem érdekelte. Csak felverte a tojást, löttyintett egy kis tejet hozzá, majd sózta, és máris áztatta a kenyereket.

Nyilván teljes kiőrlésűt, legalább abban ne legyen annyi kalória, ha már így is olajban úszik majd utána. Vágott hozzá egy kis fokhagymát is. Ha már kalóriadús a vacsora, akkor legalább legyen egészséges. Bár nem lesz kellemes a lehelete, de hátha ő is eszik belőle, és akkor már annyira nem is kellemetlen.

Eszébe jutottak a gyerekkori őszi esték, amikor mindig bundáskenyér és tea volt a vacsora. Bár az nem teljes kiőrlésű volt, és az a gyerekkori cukros tea – aminek az ízét a szájában érezte – sem az, amit most csinálni tervezett. De ezek a kis apró változtatások nem fogják elrontani a hangulatot.

A vízforralót majdnem teljesen megtöltötte, úgy elbámészkodott kifelé az ablakon, hogy szinte túlcsordult benne a víz. Kiöntötte a felesleget, majd feltette forrni. A teásdobozban valami különleges filtert keresett, de végül maradt a jól bevált erdei gyümölcsösnél. Azt úgyis szereti. Megforgatta a kenyereket, majd egymásra halmozta, ami elkészült. Közben a kutya vadul kaparta az ajtót. Gyorsan kiengedte, de amint becsukta utána, már kapart kintről. Pont ilyenkor kell szórakoznia, amikor vacsorát csinál.

Kinyitotta az ajtót: az eb állt a küszöbön, és farkasszemet néztek. Cuki kis pofijával bámult, de nem mozdult. Rácsukta az ajtó, hogy visszamenjen a bundáskenyerekhez, kutya újra kapar, ajtó kinyit, kutya bámul. De nem mozdul. Ilyenkor nincs mit tenni, be kell vetni a varázsszót. A “jutifali” elhangzása után az állat rohant befelé.

FORRÁS: UNSPLASH

Kutyanevelés egyes – gondolta magában. Mindig ez van. Majd megsimogatta a jutifalit boldogan rágcsáló mopsz puha kis fejét. Szerencsére a bundáskenyerek nem égtek oda, pont mind elkészült, amikor hallotta, hogy a garázskapu nyílik. A mopsz már kaparta újra az ajtót, és a cica is kinyitotta a szemét a zajra. Eddig békésen aludt a kutya fekhelyén, most kinyújtózott lassan, ásított egy óriásit és lomhán elindult az ajtó irányába. Ha az előbbi jutifali körről lemaradt, ezt most nem akarta kihagyni. Nem vitte túlzásba a rajongást, hogy gazdája hazatért, teljes nyugalommal leült a jutifalis fiók előtt és felfelé pislogott. Nem fog ő most itt rohangálni meg csaholni, mint a kutya – kivárja, hogy őkirálynőségét kiszolgálják.

A bundáskenyér tökéletes választás volt egy ilyen hideg, őszi munkanap után. Vacsora után az addig türelmesen várakozó macska is megkapta a csemegéjét, és a mopsz is elheveredett az ágyában, amit végre visszafoglalt. Az utolsó falat is elfogyott, a tányérok a mosogatógépben fürdőztek, és a fahéjas illatgyertya is leégett már. Bekuckózott a hálóban a virágmintás paplan alá, magában elmosolyodott, és egy erős férfikéz átölelte, majd egy fokhagymás puszi csattant a száján. Teli hassal és igazán boldogan merült álomba, már azt sem hallotta, hogy a cica még percekig vernyákolt az ajtó előtt.

Nyitókép: Unsplash