Egy másik nőt vettél feleségül, pedig engem szeretsz…

2020-12-24 Esszencia

Iza egy újabb, túlórával tűzdelt nap után igyekezett a kocsijához. A megszokott indulási rutint egy újabb, szélvédőre helyezett, kézzel írott cetli szakította meg. “Még mindig…” – állt a kockás füzetből kitépett lapocskán.

Elolvasta, majd magához szorította a papírt. Arcán apró mosoly jelent meg, gondolatai egy pár pillanatra visszatévedtek az édes múltba. De mielőtt az érzelmei elhatalmasodtak volna rajta, a kesztyűtartó mélyére helyezte a cetlit. Pontosan oda, ahová a két nappal ezelőtti üzenetet is tette. “Hiányzol” – állt az első kockás lapon. “Még mindig” – ez pedig a másodikon. Aláírás nélkül is pontosan tudta, hogy az üzenetet Petitől kapta. Attól a Petitől, akinek odaadta magát, akivel a teste mellett megosztotta a lelkét is.

Attól a Petitől, aki bár szerelmet vallott neki, mégis egy másik nőt vett feleségül. Attól a Petitől, aki még az esküvője, majd az első gyermeke születése után sem tudott lemondani kettőjükről.

Ő pedig több mint egy évig nem heverte ki a viszonyukat. A szakítás után sosem hívta vissza a férfit, sosem válaszolt az üzeneteire. De ezt csak azért volt képes megtenni, mert az eszével hozott döntést. Tudta, hogy csakis így léphet túl rajta. Csak így van esélye egy újabb, normális kapcsolatra.  És most, mikor már azt hitte, elfelejtette, mikor már azt hitte, jól van… egyszer csak felbukkant. „Talán tiszta lappal akarja újrakezdeni?” – tette fel magának Iza a kérdést. Az édes pillanatok emlékei és a kimondatlan remény utat törtek a szívében.

Lehet, hogy már engem akar. Talán fel akar vállalni kettőnket. Talán elválnak? Talán…?

Akaratlanul is zakatoltak a megválaszolatlan kérdések a fejében. Másodpercek alatt felidézte a múltat, és a vad csókok emlékei között találta magát. Minden eddig elfojtott érzelme a felszínre tört. A pillangók újra táncra keltek a gyomrában, és már a bőrén érezte Peti simogatását.

Forrás: unsplash

Hosszú percekkel később az arcán legördülő könnycseppek segítettek visszatérni a valóságba. Elővette az üzeneteket, utoljára még jól az emlékezetébe véste a rajtuk látható mondatokat, majd elsétált velük a legközelebbi szemetesig és kidobta őket. Érezte, hogy megkönnyebbült. Érezte, hogy most végre megszabadul a múlt terheitől. Végre tiszta szívvel, önmagával is békességben indulhat haza. Haza, az új párjához. Ahhoz a férfihoz, aki tiszteli és felvállalja őt, akivel közös jövőt terveznek. Ahhoz a férfihoz, aki megkérte a kezét, és akinek igent mondott. Ahhoz a férfihoz, aki nem Peti volt..

Iza történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: unsplash

Tovább olvasok