Az “elférfiasodott” nőkből lesznek a szinglik? - Igazinő | Igazinő

Az “elférfiasodott” nőkből lesznek a szinglik?

2020-12-25 Szerintünk

Egyre több helyről hallom, hogy a mai nők elférfiasodtak. Annyira, hogy végül komolyan elgondolkodtam, mit is jelent ez.

Milyen egy “pasis” csaj? Hazatipeg a tűsarkújában, majd átvedlik katonazöld munkaruhába és köpködve füvet nyír a kertben? Vagy szigorú konttyal a fején, szürke kosztümben, szemüveggel az orrán nyomja le szakmai profizmusával a férfiakat? Vagy csak a belső tulajdonságokról van szó, mint határozottság, önállóság, függetlenségre való törekvés?

Számomra azért különös az egész, mert – ha visszagondolunk -, a történelem során a nők sosem voltak gyengék. Tudom, a csapból is az folyik, hogy mára mennyire megváltoztak a nemi szerepek, és mennyire másként működünk a világban éppúgy, mint egy párkapcsolatban.

Ám attól, hogy a független, egyedülálló nő megszokott tagjává vált a társadalomnak, nem gondolom, hogy túl nagy változások történtek volna a nőiesség terén.

Egy nőnek ugyanis mindig helyt kellett állnia, bármilyen korban született. Sőt, a hagyományos férfi-nő szerepkörök idején is gyakran volt szükség az erejére – és az eredményességét senki nem vetette a szemére. A háborúk alatt, amikor a férfiak harcolni mentek, rengeteg feleség maradt magára a gyerekekkel, jószágokkal, házzal. Rázuhant a létfenntartás kényszere, egyszerre működött óvó anyaként, családfenntartóként és gazdaként.

Mellette cipelte a lelki terhet, hogy sokszor hónapokig, évekig nem tudott családja férfitagjairól. Mégis kötve hiszem, hogy a harcból hazatérő katonának az volt az első szava a nejéhez, hogy „Mariska, te mennyire elférfiasodtál!” Azt hiszem, ezek a férfiak inkább kimondhatatlanul becsülték, hogy volt hová hazatérniük. Hogy amíg ők a harctéren megjárták a poklot, addig a társuk egy másik pokolban állt helyt, fenntartva és megtartva mindent, amit csak tudott.

Az asszonyoknak nem egyszer őrületes kihívások során kellett megállniuk a saját lábukon. A II. világháború után részük volt az ország újjáépítésében, a háborúk, forradalmak alatt nem egyszer röplapokat osztottak, menekülteket bújtattak. Sőt, az egri várat védő nőkből sem ábrándult ki a férjük, amikor megjelentek mellettük a csata hevében forró vizes és szurkos fazekakkal.

Akkoriban férfi és nő sokszor vállvetve küzdött együtt az életért, a szabadságért, mégsem érezte egyikük sem kevésbé férfinak vagy nőnek magát. Most pedig némelyik házaspár azért válik, mert a feleség többet keres…

FORRÁS: UNSPLASH

Azt hiszem, egy nő nőiessége nem attól függ, mennyire erős és határozott, de még csak attól sem, mennyire független. Ez azt minősíti, hogy mennyire életképes, nem pedig azt, milyen szerepet képvisel(ne) egy párkapcsolatban. Mert a férfiasságot sem az határozza meg, hogy hajlandó-e porszívózni, mosogatni a férjem, vagy csak a villanykörtét cseréli ki.

Egy erős nő igenis vonzó, mert nem elárvult kislányként várja a megmentőt, hanem tesz a saját és a családja biztonságáért, jólétéért. Ez pedig a túlélést szolgálja.

A baj ott kezdődik, hogy sokan még mindig nem értették meg: a nő és férfi kapcsolata nem egymással való örök vetélkedést jelent, hanem szövetséget, aminek közösen egyeztetett belső szabályai vannak. Nem gond, ha egy nő ki tudja cserélni az autógumit, simán lefesti a kerítést és saját magát is el tudja tartani – akkor, ha mindezt nem tüntetőleg teszi, a másik orra alá dörgölve, mert kényszeresen bizonyítani akar. Nem gond, ha egy férfi el akarja tartani a családját – akkor, ha nem ebben látja a férfiasság bizonyítékát, és nem a nő kiszolgáltatottsága vezérli.

Nyilván akadnak rossz példák, amikor a múltból jövő sérülések miatt hatalmi harc válik egy szerelemből. Én többségében mégis hiszek a férfiak önbecsülésében – abban, hogy elég magabiztosak, ezért nem félnek az erős nőktől.

És hiszek a nők okosságában – abban, hogy megértik: bármit meg tudnak csinálni, de ettől még teret kell engedniük a párjuknak. Egy jó párkapcsolatban kölcsönösen megkönnyítjük egymás életét, felosztva a kihívásokat, és nem hagyjuk, hogy bármelyik fél megfulladjon az egyenlőtlen terhek alatt. Ahogy azt sem, hogy a másik haszontalannak érezze magát mellettünk…

Nyitókép: Unsplash