Mit kezdjek egy férfival, aki saját magába szerelmes?

Szeretnék bebújni a karjaidba egy hosszú és kimerítő nap után. Kibontani egy üveg vörösbort és végignevetgélni veled egy egész éjszakát. Szeretnék elrejtőzni a világ elől, érezni az édes csókjaidat, mozdulatlanul hozzád simulni, elveszni a szemeidben.  Szeretnék úgy ébredni, hogy szenvedélyesen szerelmesek vagyunk egymásba.

De már tudom, hogy nem lehet. Itt vagyok a hatalmas ágyunkban, de hol vagy te, és hol voltál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád? Amikor egyedül mentem el az orvoshoz, aztán a kórházba, és egyedül csináltam végig egy műtétet. Borzasztóan rosszulesett, hogy nem álltál mellettem a bajban. Akkor is fontosabb volt a munkád, mint az, hogy fogd a kezem.

De nem ez volt az egyetlen ilyen alkalom az együttélésünk során, hogy úgy éreztem, nem számíthatok rád. Sokszor bebizonyítottad, hogy önző vagy, én pedig túlságosan gyáva voltam ahhoz, hogy megtegyem a szükséges lépést. Talán azért, mert túlontúl szerettelek. Szerettelek volna boldoggá tenni, ezért mindenben alárendeltem magam az elképzeléseidnek. Kiszolgáltalak, főztem, mostam rád, takarítottam utánad. Nem terheltelek a saját gondjaimmal, és hagytam, hogy a saját utadat járd.

Forrás: unslapsh

Titokban persze bíztam benne, hogy megváltoznak a dolgok. Hogy értékelni fogod az együtt töltött időt. Hogy egy nap talán neked is ugyanolyan fontos lesz a kapcsolatunk, mint nekem. Tévedtem. Lassacskán kiderült, milyen naivak voltak a hozzád fűződő vágyaim. Te mindig csak a saját érdekeidet helyezed előtérbe, nem csoda, hogy senki nem fér a szívedhez.

Akármennyire is fáj kimondanom, nem bírom tovább elviselni az elhanyagolást és az örökös bizonytalanságot.

Megkopott az irántad érzett szenvedély, kihunyt a láng, és a fénye soha többé nem fog már felragyogni. Számtalanszor próbáltam megbeszélni veled a problémákat, de hiába. Belefáradtam a küzdelembe, elfogyott az erőm. Nem tudom bebizonyítani, hogy létezik igazi szerelem, ha nem akarsz hinni benne. Nem tudom lebontani a falaidat, ha egyik téglát rakod a másik után. Támogatást, törődést, bátorítást, odafigyelést adtam neked, de nem kaptam mást cserébe, csak egy egyre egoistább férfit.

Bár nem érdemled meg, a legnagyobb köszönettel mégis azért tartozom neked, mert ráébresztettél, hogy jobbat érdemlek nálad. Már nem sírok, ahogyan a közös fotóinkat pakolom egy dobozba. Végleg elengedtelek, nem érzek irántad semmit. Nem érdekel, hogy kivel és merre jársz, nem érdekel, ha mást csókolsz. Elmúltál belőlem, és most már csak előre szeretnék tekinteni. Tudom, hogy hamarosan megtalálom azt a férfit, aki igazán szeretni és tisztelni fog…

Nyitókép: unsplash

Tovább olvasok