Miért végezték ki a nyilasok Salkaházi Sárát?
Pár hete a pesti alsó rakparton át vezetett az utam otthonról egy vendégségbe, és szemet szúrt egy dolog: fogalmam sincs, kik ezek az emberek, akikről a rakpart szakaszait elnevezték.
Aztán délután hazaérve megnéztem a budai alsó rakpart neveit is – és ezekről az illetőkről sem hallottam még. Mielőtt még totálisan kétségbe estem volna, milyen tudatlan vagyok, némileg megnyugtatott a tény, hogy mindkét alsó rakpartot 2010-ben nevezték át. Szóval, legalább – annyira – lemaradva nem vagyok, mivel kb. 3 éve vezetek, erre meg tömegközlekedési eszközök nem igazán járnak.
De azért elhatároztam, hogy utánajárok, ki kicsoda…
Jane Haining, skót holokauszt hős
A skót származású nevelőnő az 1930-as évek elején érkezett Magyarországra, majd 1938-tól haláláig a budapesti Skót Misszió iskolájának volt a vezetője. A II. világháború kitörésekor a Misszió vezetője arra kérte, hogy térjen vissza hazájába, de ő úgy döntött, marad.
Az iskola épületében számos menekülőt és zsidót bújtatott, egészen a letartóztatásáig (kémkedéssel vádolták). 1944-ben halt meg egy auschwitzi gázkamrában, azon 10 skót egyikeként, akiket a náci haláltáborokban végeztek ki. 2010-ben a budai alsó rakpart egy részét nevezték el róla, a Lánchíd és az Erzsébet híd közötti szakaszt.
Salkaházi Sára, a boldog vértanú
A budai alsó rakpart Szabadság híd és a IX. kerületi Közraktár utca közötti szakasza viseli a nevét. A ‘90-es évek végén boldoggá avatott Sára a Szociális Testvérek Társaságának tagja volt. Ám mielőtt csatlakozott volna a Társasághoz, meglehetősen nagyvilági életet élt az akkor még újságíróként dolgozó nő. „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebredugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” – így írt akkori életmódjáról.
Majd találkozott a szociális testvérekkel és szellemiségükkel, ami után 180 fokos fordulatot vett az élete. Leszokott a dohányzásról és hátat fordított addigi életének. Jelentkezett noviciának, majd irányította a karitász munkát, felügyelt a gyermekkonyhára, hitoktatással foglalkozott. Felügyelt a szegények menházában és családokat látogatott.
1941-től a Katholikus Dolgozó Nők és Leányok Szövetségének országos vezetője és a mozgalom lapjának szerkesztője lett. Ám a legnagyobb jótéteménye mégis az, hogy közel 100 zsidót bújtatott a 2. világháború alatt, akik neki köszönhetik az életüket. 1944. december 27-én a nyilasok a jeges Dunába lőtték – 5 társával együtt.
Slachta Margit, a magyar országgyűlés első női képviselője
Róla a pesti alsó rakpart Árpád és a Margit híd közötti szakaszát nevezték el. Szintén a Szociális Testvérek Társaságának tagja volt, sőt, egyike az alapítóknak. Ő is felszólalt a zsidók mellett, tulajdonképpen ő intézte el, hogy a szlovákiai deportálás ne valósuljon meg. Mivel nem volt hajlandó megalkudni a kormánnyal, nemkívánatosnak nyilvánították.
Ennek ellenére a 2. világháború után visszatért a politikai életbe. Harcolt a nők és a kereszténység védelméért, a szociális érzékenységért, a nemzet egységéért és erkölcséért. Ez sajnos nem tartott sokáig, ugyanis ellenezte az egyházi iskolák államosítását, ami miatt kétszer 6 hónapra ki is tiltották a parlamentből. A letartóztatástól tartva 1949-ben Amerikába emigrált, itt is élt 1974-ben bekövetkezett haláláig.
Nyitókép: Wikipédia