Akkor sem veszel feleségül, ha fizetnek érte?

Laci nyert, ő volt a gyorsabb, ezért az enyém a feladat, hogy lemondjam az anyakönyvvezetőt. Kellemetlen, hiszen szívességet kértünk, hogy soron kívül házasodhassunk.

Erre ma reggelre megvilágosodtunk, hogy mégsem akarjuk… Pedig most várom a második gyereket, az első is picurka még, és a bankban mondták, hogy a babaváró és a CSOK jó lehet. Ha úgyis együtt vagyunk, és úgy tűnik – a következő gyerek miatt – együtt is leszünk, akkor miért nem házasodunk össze?

Nem nagyon gondolkodtunk ilyesmiben előtte, csak úgy megtörténtek a dolgok. Nekem is jó volt így: szerelem, együttélés, gyerekek. És megbonyolódott az egész! Nagyobb autó kellene, nagyobb lakás, több pénz. De hogyan?

Én nem tudok dolgozni terhesen egy másik kisgyerekkel, nulla segítséggel, Lacinak meg egyszerűen nem fér bele több munka az életébe. Ja, és most ne jöjjön senki azzal, hogy akkor minek akarunk még egy gyereket, meg minek nagyobb lakás, meg nagyobb autó…

Szóval, a bankban mondták, hogy minden egyszerűbb lenne, ha összeházasodnánk. Mármint a hitelek miatt egyszerűbb. Én meg úgy éreztem, hogy igen, akkor most visszatérünk a nyílegyenes, magától értetődő dolgokhoz, úgy mint szerelem, együttélés, HÁZASSÁG, gyerekek.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem is hittem, hogy ez mennyire bennem volt. Akart a fene feleség lenni! Erre mégis. Úgy éreztem, tartozom a gyerekeimnek azzal, hogy az apjukkal összeházasodunk. Mert bár a mi szövetségünk örök – vagy mégsem, de ezt sosem tudja senki előre -,  a gyerekeknek mégis jobb házasságban élő szülőkkel nevelkedni. Az olyan stabilabb, nem lehet csak úgy ukmukfukk kilépni belőle. (Persze, hogy ki lehet, a lelépés sem házasságfüggő.)

Szóval, a rögeszmém lett ez a házasság dolog. Még azt is mondtam Lacinak, hogy csak úgy lehet igazán komoly a szándéka, ha feleségül vesz, sehogy máshogy!

Nem válaszolt, csak bólogatott: a hitel nagyon kedvező, meg szeret is, jóleszazúgy! Én meg hergeltem magam. Igen, ez kell, hogy komolyan vegyenek, ez kell, hogy úgy érezzem, nem csak egy megesett nő vagyok. (Pedig sosem éreztem így, és nem is ez volt a helyzet.) De akkor is! A feleség szerep jogi védelmet kap az államtól, ez az egyetlen jogilag is rendezett forma, előtte csak éldegéltünk a vadasban. Laci jókat nevetett.

– Mi van, visszautaztál az időben? – kérdezte. – A gyerekeink meg fattyak?

– Persze, hogy nem – mondtam. – De milyen szar már, amikor az anyakönyvvezető előtt el kell ismerned, hogy tiéd a gyerek.

– Hát kié lenne? – nevetett.

Majd hozzátette, túl jó a hitel, és aláírta a jegyzőkönyvet, hogy oké, akkor legyen, ki az a hülye, aki egy ilyen lehetőséget kihagy? Éjjel aztán mindketten rosszul aludtunk. Biztos a hormonok, gondoltam, biztos a sok stressz, gondolta. A kicsi is csak sírdolgált, szóval, azt hittük, valami front lesz. Még sötét volt, amikor Laci egyszer csak felült az ágyban.

– Szerintem hagyjuk ezt, annyira nem jó az a hitel. Annyira nem rossz nekünk így, nekem ez nem fog menni, ne haragudj – mondta.

– Mi van?! – kérdeztem. – Én nem értek semmit. Pénzt kapunk azért, hogy együtt vagyunk, hát már csak ezért megéri!

Megfogta a kezem, a szemembe nézett, elkezdtünk nevetni, majd ő szólalt meg hamarabb: az anyakönyvvezetőt te mondod le!

Törőcsik Edit novellája

Nyitókép: Unsplash