Nem akarok gyereket, és nincs jogod ezért elítélni!

38 éves nő vagyok, és nem szeretnék gyereket szülni. Egyáltalán nem arról van szó, hogy ne szeretném a gyerekeket, hisz a testvéreim srácaiért is rajongok. Egyszerűen magamnak, magunknak nem szeretném.

Így vagyok boldog, így vagyunk boldogok. Szimplán egymással, gyermektelenül. Hogy miért?

Félek a jövőtől

A “mi is felnőttünk valahogy” vagy éppen a “majd lesz valami” ösztönző hozzászólásokat már sokszor, sokféle verzióban hallottam, de a meggyőzés még várat magára. A klímaváltozás, a környezetszennyezés, az egyre növekvő emberi gyökérség szerintem egyenes ági okai annak, hogy 60-80 év múlva nem lesz elegendő erőforrás a normális élethez.

Sőt, ahogy én látom, sokkal nagyobb a valószínűsége az állandó 50 foknak és a zöldmentes, műanyag élettérnek. A pozitív hozzáállásom ellenére sem látom a nyugodt, katasztrófáktól mentes jövőt. Én pedig ezt nem akarom a gyerekemnek… 

Önző vagyok

Szerény véleményem szerint egy önző ember inkább ne szüljön gyereket – én pedig az vagyok. Hosszú idő volt, mire egymásra találtunk a párommal, de végül sikerült. Egymással, nem pedig egymás mellett élünk. Megvan köztünk a testi-lelki összhang, amit egy gyerek megváltoztatna. A testemről már nem is beszélve. Megosztaná a figyelmünket, kevesebb jutna a másikból. Nekem pedig a teljes egyénre és teljes figyelemre van szükségem.

FORRÁS: PEXELS

Nagyon önző vagyok

Sok-sok lemondással és munkával járt, mire felépítettem az egzisztenciámat. Lelki és anyagi  támogatás nélkül, egymagam erejéből lett házam, autóm. Az utazásaim és a hobbim is saját magam finanszírozom, illetve egy ideje már a párommal együtt.

Egy gyerek pedig fenekestül felforgatná ezt is. Rendszeres edzések, hétvégi spontán baráti összejövetelek… ezek kevésbé pelenka és dackorszak kompatibilisek. Ha mégis, úgy lehet, hogy a gyerek látná kárát. Persze hallani arról is, hogy ez így nettó hazugság, de nekem akkor is ez a véleményem.

Önismeretből ötös

Egy gyerek nem egy munkahely, amiből ha elegem van, akkor továbbállok. Nem egy ruhadarab, amit ha megunok, kiteszek a szekrényből és meghirdetem eladásra. Egy gyerek hatalmas felelősség. A rengeteg öröm mellett legalább ugyanannyi lemondással és küzdelemmel jár. Én pedig erre a harcra alkalmatlan vagyok. Talán ha lenne belőle valami próba verzió…. de nincs. A befektetett energia megtérülése pedig egyáltalán nem garantált.

Nem kérem, hogy megértsd, csak azt, hogy fogadd el, DE nélkül. Ahogy én is elfogadom azokat, akik vállalják mindazt, amit én tudatosan nem. Mert az anyai ösztönök hiányát nem akarom elnyomni családi, társadalmi elvárások hatására…

Kati történetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Pexels