„Ne légy bányarém szülés után!”

2021-01-13 Szerintünk

Kedves nőtársaim! Mindenki kapaszkodjon meg, most tanulni fogunk! Fontos és komoly tanácsot kaptak a koreai nők a szöuli városvezetéstől a terhességgel és a szülés utáni időszakkal kapcsolatban.

Mielőtt a kórházba vonulnak világra hozni a babát, mindenképp készítsenek be több napi főtt ételt és tiszta ruhát szegény magára maradó, senyvedő férjeknek. Megtudhatták, hogy a hajpánt elengedhetetlen kelléke a gyerekszülésnek, anélkül ugyanis könnyen ziláltnak tűnhetnek a gyermekágyas napokban. Az elhízás leküzdésére is tippeket kaptak, de ezekre már nem is tudtam rendesen figyelni… Megjelent ugyanis előttem a kép, milyen ádáz állapotok uralkodhatnak náluk.

Elképzeltem, ahogy kócos, rengő hájú anyukák tologatják a babakocsit az utcákon, és kárörvendő kacajjal ijesztgetik az ártatlan állampolgárokat. Majd galád arccal áttolják a kocsikereket az éhségtől legyengült férfiak lábain, akik nem tudnak védekezni: a feleségük éppen szül a kórházban, így napok óta nem ettek… Jó, elnézést – erőt vett rajtam a tömény szarkazmus. Megpróbálok komolyabban elgondolkodni azon, mi vezethetett egy ilyen útmutató kiadásáig.

Az anyaság kapcsán sokszor sikerül a ló két oldalára esni. Az egyik szélsőség még mindig úgy gondolja, hogy a nő tökéletes játékszerként – és egyúttal kiszolgáló személyzetként – funkcionál a férfi számára. Ezért ebből a szerepéből még egy olyan apróság sem zökkentheti ki, mint a gyerekszülés.

Csakhogy a filmekkel ellentétben a valóság sajnos sokszor kiábrándító, még egy olyan csodás dologgal kapcsolatban is, mint egy gyermek születése. Tudom, hogy őrülten vonzó idea a kisbabát ölelő, szelíd mosolyú, kisimult arcú, rendezett frizurájú anya képe, de van egy rossz hírem: nem mindig és nem mindenkinek sikerül ezt megvalósítani.

A szülésnél ugyanis vér van, izzadság és legtöbbször fájdalom. Eltorzult arc és kiguvadó szemek. Persze hallottam már kivételekről, ahol a baba öt perc alatt, két sóhaj után “kipottyant”, de nem ez az általános. Egy ilyen élmény után pedig a legtöbb nőnek nem az az első gondolata, hogy vajon mennyire áll szarul a hajam.

FORRÁS: PEXELS

A fizikai megviseltség mellett az öröm is elvonja a figyelmet. Talán elfogadható, ha ilyenkor kicsit megborul a fontossági sorrend. Én nem ítélem el azt az anyukát, aki kócos hajjal pihen a kórházi ágyán, de azt sem, aki sminkel, mikor kiviszik a babát. Viszont – hajpánt ide vagy oda – tény, hogy kevés nő tudja hozni ilyenkor a szokásos formáját. Ám azt feltételezni, hogy egy szerető kapcsolatba, amiben még közös gyereket is vállalnak a felek, ez pár napig nem fér bele…? Hát, elég fura.

Aztán nézzük a férj élelmezésére vonatkozó tanácsokat. Ami engem illet, sose szülnék olyan pasinak gyereket, aki 4-5 napig nem tudja megoldani a saját ellátását. Szerintem egy felnőtt ember sem halt még bele, ha 5 napig hideg kaját evett, netán megragadott egy edényt és kotyvasztott magának valamit. (A 12 éves fiam simán megoldaná.) Ha ilyesmit feltételezünk a férfiakról, azzal gyakorlatilag leminősítjük őket egy óvodás szintjére. Mert kb. csak egy ötéves olyan kiszolgáltatott, hogy ha az anyukája eltűnik pár napra, akkor koszos ruhában éhen hal.

Szóval semmiképp nem tudok azonosulni az ilyen és ehhez hasonló nőknek szánt útmutatásokkal, DE – és igen, most jön a másik oldal! – muszáj kitérni a másik szélsőségre is, ami legalább ilyen káros. A megviselt, lerobbant, magukat igénytelenségig elhagyó anyukák “szentté avatására”. Sajnos az anyaság indokolatlan versenyében a nők egy része azt fogadja el jó szülőnek, aki látványosan szenved. Tüntetően feláldozza magát.

Szinte egymásra licitálnak, ki éjszakázott többet, kinek nincs ideje két hete hajat mosni, és kinek karikásabb a szeme.

Ez az a réteg, aki a csinos, jól fésült anyát gyakran elítéli és leszólja. Azzal az érvvel, hogy nyilván nem szán elég időt a babára, ha így “ki van glancolva”. Ez a megközelítés pedig épp olyan rossz, mint az előző.

Mert ha van időd és energiád a kicsi mellett is törődni magaddal, akkor igenis tedd meg! A magassarkús, csinos ruhás anyuka sem rosszabb, mint mint az, aki házipapucsban és melegítőben üldögél a játszón. Persze elfogadom, hogy egy hónapok óta nem alvó anyára már olyan mértékben árnyékot vet a kérlelhetetlen Maslow-piramis, hogy amikor van pár perce magára, akkor nem hajat belőni rohan, hanem bedől az ágyba.

Ilyenkor viszont nem egy hajpántot kell az arcába tolni, hanem inkább a környezetét kell ellátni tanácsokkal. Bár a legtöbb férj remélhetőleg magától is tudja, mi ilyenkor a bűvös mondat: „Ma én leszek egy napot a kicsivel, drágám. Aludj egyet, nézz meg egy jó filmet, és nyugodtan mosd meg a hajad.” Remélhetőleg ez a verzió is eszébe jut majd a kisgyermekes anyukák környezetének.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok