Mérgező kapcsolat: Ma simogatsz, holnap belém rúgsz…

2021-01-17 Esszencia

Tudod, mit ígértél nekem? Hogy soha, de soha nem engeded meg, hogy magányos legyek veled. Megígérted, hogy fogni fogod a kezem, bármi is ér, bármi is történik.

Mert mindegy, hogy „mi nyel el, ár avagy salak”. Megígérted, hogy égve fogod hagyni a fényeket, hogy ha meggondolom magam, akkor hazatalálhassak. Otthont akartál teremteni velem. Vagy inkább magadnak.

De nekem soha nem nálad volt az otthonom. Mert nem volt nyugtom melletted. Mindegy volt, hogy jó kislány voltam, vagy éppen rossz. Mindegy volt, hogy részeg voltam, vagy józan. Valójában a józanság delíriumában fetrengtem 2 évig. Megadtam magam, feladtam érted az énem. Te pedig olcsó komédiát csináltál belőlünk.

Posványba löktél engem és mindent, amit addig felépítettem. Viccnek vetted az érzelmeimet, kinevetted az értékeimet, amiket én magamban gyémántként őriztem.

Kellett neked egy baba, egy bábu… egy kiskutya, aki hűségesen követ, teszi, amit mondasz. Úgy él, ahogy akarod, azt gondolja, amit te, és úgy érez, ahogyan te is érzel. Ha pedig nem kaptad meg mindezt… hát elvetted. Akkor jött a kényszer. Az agresszió, a vádaskodás, a fenyegetés. Kikeltél önmagadból és kényszerítettél, hogy úgy gondoljam, ahogy te!

FORRÁS: PEXELS

Hányszor hallottam: „Elhagylak! Megtagadlak! Megvetlek és kicsinállak!” Hányszor hallottam, hogy amit érzek, teszek, gondolok, az rossz! Hányszor hallottam, hogy amit magamban értékként dédelgetek, az számodra semmi! Hogy nálad jobbat soha, de soha nem fogok kapni. Hányszor mondtad, hogy örüljek, hogy te vagy! Mert te aztán… És majd ha te nem leszel…!

Hát most nem vagy! Egyedül üldögélek minden éjjel az erkélyemen egy pohár borral és a napi cigaretta adagommal. Üresen nézek néha magam elé… De nem, tévedsz, ha azt hiszed, hogy te hiányzol. Tévedsz, ha azt gondolod, téged akarlak még. Csak nem tudok szabadulni a béklyótól, amit az évek alatt rám tekertél. Nem tudom még megszokni ezt a mérhetetlen szabadságot, amit saját magamra zúdítottam a szakításunkkal.

Egyszerűen furcsa, hogy nyugodt tudok lenni. Furcsa, hogy azt tehetem, amit akarok. Ha akarom, megiszok egy pohár bort esténként. Vagy éjszakába nyúlóan nassolok és filmezek. Csak én vagyok. Azt teszem, amihez kedvem van. Nem dirigál és nem láncol le senki. Szabad vagyok!

Nyitókép: Pexels

 

Tovább olvasok