Falloszok és pöttyök bűvöletében - Yayoi Kusama művészete - Igazinő | Igazinő

Falloszok és pöttyök bűvöletében – Yayoi Kusama művészete

Az unokám ezzel a felkiáltással vette le a polcról az egyik művészeti albumot: „Hiszen ez olyan, mint a Pöttyös Túró Rudi papírja! Ó, de ki festett ilyesmit?”

A 91 éves Yayoi Kusama a japán művészet szupersztárja és az egyik legkeresettebb  ma élő festőnő a világon. A mai napig még mindig alkot, méghozzá egy tokiói elmegyógyintézetben, ahova önkéntesen költözött.

Motívumai a pöttyök és a pöttyös tökök sorozatai, főként ezeket a mintákat variálja minden elképzelhető formában és színben. Megszállottsága komoly lelki traumából ered: a művésznőt gyermekkora óta szorongás gyötri, irtózik a fallikus tárgyak látványától, és mániákusan retteg a szexualitástól. Emellett a pöttyök által dominált hallucinációktól szenved. De vajon miből fakad ez a súlyos mentális betegsége?

Kislányként a bordélyházban… 

Yayoi egy gazdag nagykereskedő család lánya, akik mindent biztosítottak a számára, kivéve a szeretetet és odafigyelést. Szülei házassága meglehetősen rosszul működött, az anya pedig a frusztrációját, határtalan csalódottságát és agresszióját ráterhelte az ártatlan és védtelen gyerekére. Az apa legkedveltebb szórakozása az örömházak látogatása volt, ahová – az anya parancsára – a kislánynak kémkednie kellett járnia.

Milyen elvetemült anya az, aki a lányát bordélyba küldi, hogy meglesse a kufircoló apát? A látottak, a megdöbbenés, az apja megvetése és az undor teljesen szétzúzták a tinédzser éppen nyiladozó szexualitását, és elképzelhetetlen mély lelki sérüléseket okoztak.

Yayoi Kusama számára az volt a legborzasztóbb ebben a helyzetben, hogy nem tudott kihez fordulni. Soha nem tapasztalhatta meg a biztonságot, gyengédséget, figyelmet, ezért nagyon korán elidegenedett szüleitől és magába fordult.

A visszahúzódó, félénk gyereket hallucinációk kínozták, egyfajta állandó traumában élt, depressziója már azzal fenyegette, hogy teljesen felemészti. Ekkor erőt vett magán és nagy bátorságot mutatott: nem szégyenkezett betegsége miatt, hanem nyíltan kezdett beszélni róla.

Ott intézett magának segítséget és támogatást, ahol az elérhető volt. 1952-ben kezdte el pszichiátriai kezelését, és már nagyon korán olyan életcélt keresett magának, amiben kiteljesedhetett. Ezt adta meg neki az alkotás. Menedéket talált a festészetben. A “művészetterápiát” pedig kezelőorvosai is teljes mértékben támogatták.

A fallosztól való félelem

A nyilvánvalóan tehetséges fiatal művész kilenc kiállítást rendezett Japánban, ebből hat önálló kiállítás volt. Majd hirtelen elhatározással az 50-es évek közepén eldöntötte, hogy az Egyesült Államokba költözik. Szülei azzal a kitétellel fizették ki a repülőjegyét, hogy soha többé nem tér vissza hazájába…

Az aprócska gyönyörű nő néhány művészbarát ösztönzését követően egy szál magában állt New York hatalmas felhőkarcolói között. Mivel nem volt anyagi támogatása, festményeinek eladására hagyatkozhatott csak. Galériáról galériára járt, hogy képeit pénzzé tegye és a megélhetését biztosítani tudja. A siker azonban elmaradt, Kusama egyre árvábban és rosszabbul érezte magát a hatalmas világvárosban. Betegsége újra súlyosbodni kezdett, ismét pszichiátriai kezelésre volt szüksége.

Feloldhatatlannak tűnő félelem lett úrrá rajta bármilyen fallikus forma látványakor. Ekkor határozta el, hogy szövet szobrokat készít. Bútorokat és egyéb tárgyakat fallosz-szerű alakzatokkal borított be, ami a szexuális félelmeinek feldolgozását szolgálta, még ha nem is nagy sikerrel. Ezekkel a szobor installációkkal nagyobb körben ismertté vált. Ekkor jutott arra a felismerésre, hogy csakis látványosan vad dolgokkal tudja áttörni az ismeretlenség falát és megmutatni műveit a világnak.

FORRÁS: THIRD EYE MAGAZINE

A fotográfiát vetette be munkája nyilvánosságra hozatalához. Ezeket a fotókat gondosan és tudatosan megtervezte, ismert fotósokkal készíttette. Modelljei – és ő maga, hagyományos kimonókba öltözve – teátrális pózokban láthatóak, számos felvételen meztelenül, pöttyökkel telefestve.

Egy aprócska nő a rendőrök között

Miután műveit nem válogatták be a velencei biennáléra, úgy döntött, hogy a Nárcisz kert című installációjának ezerötszáz tükörfényes gömbjét a kiállítás előtti téren helyezi el. A „Nárcizmusod eladó” feliratú táblával hirdetve árulta a járókelőknek, egészen addig, amíg a biennálé szervezői el nem vezettették a rendőrséggel. Ezzel egy csapásra a művészeti fesztivál legismertebb művésze lett, és a sajtónak köszönhetően nemzetközi hírnevet szerzett.

Ezen a bevált ötleten felbátorodva New York-i installációk sora következett. Hol a Wall Street járdáján heverészett piros-fehér pöttyös fallikus párnák között, hol rózsaszín kimonóban és műanyag virágokkal díszített esernyővel járt-kelt a belvárosban. Ezeknek az eseményeknek többször is a rendőrség vetett véget.

Végül Kusama – belefáradva a körülötte kialakult felhajtásba – 1973-ban visszatért Japánba, és egy elmegyógyintézet ingerszegény környezetébe költözött be. A lakosztályával szemben saját múzeumot kapott, ahol a számára kialakított műtermében alkothat.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy Yayoi Kusama művészetét mentális betegsége alakította, alakítja. Ő a pöttyök különleges világába menekült, és ezzel azon szerencsések közé tartozik, akik a művészet segítségével fel tudták oldani, illetve kordában tudták tartani a lelkükben dúló viharokat.

Nyitókép: Third Eye Magazine