Micimackó felnőttként is elvarázsol!

Poszttraumás stressz, menekülés, kiégés, illúziók kergetése… Talán mindezt egyszerre érezhette A. A. Milne, amikor a harmincas évei közepén véget ért a háború.

Nyugalmat és békét keresett Sussexben, ahová feleségével és az akkor 5 éves kisfiával költöztek. A háborúban látott borzalmak után, a londoni nyüzsgő életből szabadulva figyelme egyetlen fia felé fordult. A vidéki birtokon egyre többet sétált ki vele az Ashdown erdőbe, mely később a Százholdas Pagony ihletője lett. A háborúban átélt kegyetlenségekre gyógyír volt számára a naiv gyermeki lélek csodája.

Sétáltam, kerestem valakit, aztán egyszerre nem is voltam, aztán körülnéztem, hogy vagyok-e még, és hogy hol vagyok, egyszerre csak rám esik valami. Hát ez voltál te – hangzik Malacka szájából az egyik részben.

És talán ez történt Milnével is, mikor az addig teljesen más műfajú és témájú írásai után megírta első versét, melyet a gyermekével töltött idő inspirált. Majd a versek után jöttek a rövid kis történetek, és végül 1926-ban könyvvé állt össze a Micimackó. Egy plüss mackó és barátainak története, ami maga az élet. Idealizált szereplőkkel, akik egytől egyig ott laknak bennünk.

A „csekély értelmű” medvebocs

Micimackó a két mancsára pillant. Tudta, hogy az egyik a jobb mancsa. Ha az ember elhatározza, hogy melyik az, akkor biztos, hogy a másik a bal. De nem emlékezett, hogy kezdje.

Vagy tegyük fel, hogy megint beszorulok a kijáróba, mint már egyszer megtörtént, mikor kiderült, hogy a bejáró befelé tágas, kifelé meg szűk. Én ugyan tudom, hogy ezúttal nem leszek kövérebb, de lehet, hogy az ajtó közben soványabb lett.

A gyermeklelkű Malacka dilemmái

Malacka feküdt a földön, és azon tűnődött, mi történt. Első pillanatban úgy rémlett, az egész világ felrobbant körülötte – aztán úgy határozott, hogy talán nem is az egész világ, csak az Erdő, vagy talán még az se, csak ő maga, és most már nincs is a Földön, a Holdon van valahol, és soha nem látja többé Róbert Gidát és Micimackót és Fülest… Aztán azt gondolta: Jó, de feltéve, hogy a Holdon vagyok, akkor se muszáj órákig így feküdni, arccal a porban… Így hát óvatosan feltápászkodott és körülnézett.

A szókimondó Nyuszi

Ez attól van – mondta Nyuszi kereken -, hogy telezabáltad magad. Akartam is mondani, csak nem szeretem figyelmeztetni a vendéget, hogy egyikünk túlságosan sokat eszik. És az az egyikünk nem én voltam.

Az önbizalomtól túlcsorduló Tigris, aki mindent IS tud, vagy az aggódó anya, Kanga is ott van bennünk (de bennem mindenképp). És a folyton bocsánatot kérő, kicsit mindig mélabús és pesszimista Füles is:

Nem mintha az én zugos kertem valami különlegesen nagyszerű volna… Persze az olyanoknak, akik szeretik a hideget, a kellemetlenséget, a szemetet, a rossz kosztot, azoknak esetleg tetszik, de különben olyan házikó az is, mint a többi.

Tökéletesen megírt karakterek, akiknek tulajdonságait néha felfedezhetjük magunkban vagy az ismerőseinkben. Fantasztikusan megírt történetek barátságról, szeretetről, kedvességről. Történetek, amik csak szórakoztatnak, vagy épp elgondolkodtatnak. Egyszerű mondatok, amiket a gyerekek is értenek, de a felnőttek talán még jobban.

Na akkor menjünk és látogassunk meg mindenkit – vélte Micimackó. – Mer ha az ember úgyis órák hosszat sétált már a szélben, és hirtelen betoppan valakihez, és ott azt mondják neki: „Ejnye, Micimackó, éppen jókor jöttél, mert van itt egy kis nyalánkság részedre – akkor rendben is van minden, mer akkor azt úgy hívom, hogy: Jaj de jó nap.

A. Milne a Micimackó könyvek megírásával saját lelkét gyógyította, de a könyv az idő múlásával túllépett íróján. Egyetlen fiáról, Christopher Robinról mintázta Róbert Gidát, amely hozzájárult kettejük kapcsolatának megromlásához.

Christopher Robin Milne sokszor vádolta szüleit, hogy a könyvvel elvették a gyerekkorát. Így aztán azt gondolhatnánk, hogy A. A. Milne önző és rossz apa volt, aki csak kiaknázta gyermeke ártatlan báját, saját sikere céljából.

Pedig lehet, hogy Milne csak rossz korban élt. Olyan korban, amikor a társadalom az apa és a férfi szerepet érzelemmentesnek, keménynek és szigorúnak várta el. A. A. Milne Micimackó könyvein keresztül mutatja meg legbensőbb vágyát egy igazán szerető apa-fiú kapcsolatra. Ahol a mesék tanítanak, a kedvesség természetes, és a szeretet megbújik a sorok közt. Amit nem mutathatott, vagy nem tudott kimutatni a való életben, azt észrevétlen beleszőtte a plüssjátékok történeteibe.

De akárhová mennek, és akármi történik velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt Völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.

Nyitókép: Pixabay