Más férfival hemperegsz, míg esti mesét mondok a gyerekeinknek!

Tudom én jól, hogy nem vagyok tökéletes, hibátlan. De amennyire csak lehet, úgy élek, hogy ne okozzak másoknak kellemetlen perceket vagy csalódást.

A házasságom alatt is igyekeztem jó férj lenni, ami kisebb-nagyobb mértékben sikerült is. Akkor kezdődött a baj, amikor megszülettek a gyerekek. Megoszlott az idő, az energia, a figyelem, amit egymásra tudtunk szánni. Nem nekem okozott ez problémát, hanem neked.

Én mindhármótokat egyformán szerettelek, és elfogadtam, hogy mostantól nem az a legelső és legfontosabb, hogy velem foglalkozz. Nem engem kényeztetsz a legtöbbet, nem engem halmozol el a szereteteddel. Neked lett kevés a jóból, te voltál az, aki nem érte be annyival, amennyi ilyen körülmények között juthat.

Lehetett volna másként is. Csinálhattuk volna úgy, mint a nővéred: hogy a mama átjön reggel, és nem te csinálsz mindent. Vagy amikor a gyerekek nagyobbak, ő megy értük oviba, hogy nekünk több időnk legyen egymásra. Én ezt nem akartam, nem szerettem volna, hogy más nevelje a gyerekeinket.

Te viszont keveselted a törődést. Mégsem szóltál, csak hallgattál, így nem tudtam, hogy problémáid vannak. Benned pedig fokozódott az elégedetlenség. Ez aztán akkor tetőződött be, amikor munkanélküli lettél. A gyerekek addigra már ovisok voltak, így egyedül maradtál otthon.

Nekem az kötötte le a figyelmem és az összes energiám, hogy a kieső bevételt pótolni tudjam. Egyik túlórát vállaltam a másik után, hogy megélhessünk. Persze neked ez sem volt jó… Akkor is csak magadra figyeltél, azzal foglalkoztál, hogy kevés figyelemben részesülsz. Ekkor került képbe Laci, aki egy régi exed, és veled együtt ráért keseregni az életen.

FORRÁS: UNSPLASH

Egymásra találtatok – két ember, aki a párkapcsolata ellenére is magányos. Tudod, nagyon megalázó és megsemmisítő érzés szarvakkal élni, de ezt még kibírtam volna. Azt viszont nem, hogy széthulljon a családom. Ezért sokáig vártam, hogy majd megjön az eszed és minden visszaáll a régi kerékvágásba. Vártam, hogy visszatérj. Ha csak magammal törődtem volna, akkor már azon a napon elhagylak, amikor megtudtam, hogy más férfi ágyában töltöd az időd.

Ám nem csak ketten voltunk, a gyerekekre is tekintettel kellett lennem a döntés meghozatalakor. Így azt választottam, hogy kitartok. Kibírom veled ezt a “se veled, se nélküled” életet, mert a kicsiknek szükségük van anyára és apára is, egyikünket sem hiányolhatják.

Kettős életet éltél, előttük titokban tartottad, hogy nem engem szeretsz.

Én pedig nem mondtam el nekik, hogy az anyjuk éppen egy másik férfit tesz boldoggá, miközben én az esti mesét olvasom. Aztán rájöttem, hogy nem húzhatom a végtelenségig az időt. Meg kell hoznom a döntést, ami a házasságunk végét jelenti. Rád hiába vártam, neked rohadtul kényelmes volt, hogy semmit nem kell csinálnod azon kívül, hogy itthon eljátszod a jó anyukát.

Bolond lettél volna válni, hiszen akkor már a szeretőddel sem lett volna olyan felhőtlen a kapcsolatod, kevesebb időd lett volna, ha én nem vagyok minden nap a gyerekekkel. Rengeteg álmatlan éjszaka és nyolc nyomorúságos év után tettem meg az első lépést, beadtam a válókeresetet. Vért izzadtam, könnyekkel áztattam a papírt, mire megírtam.

Gyomorgörccsel mentem a bíróságra – még én éreztem magam rosszul, én szégyelltem magam, mert nem tettelek boldoggá. Évek óta tudtam, hogy a házasságunknak már befellegzett, mégsem léptem korábban. Végül mégis rájöttem, hogy bárhogy is legyen, a társas magánynál minden jobb. Inkább jöjjön a biztos egyedüllét, mint egy kiszámíthatatlan házastárs.

Roland történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash