Egy tökéletes nő tökéletes napja – Ugye, a te életed is ilyen?

Reggel hatkor üdén, frissen ébredek. Nem ébresztőórára. A testem már kipihent, érzi, hogy aktív nap vár rá is.

Gyönyörűen süt a nap, a madarak csiripelnek a parkban, enyhe szellő fúj. A lakásban rend, tisztaság. Minden kimosva, kivasalva. Felöltözöm és kilépek a házból, futok 15 kilométert.  Csak úgy, lazán, meg sem érzem. Elégetek 1800 kalóriát, plusz áldozok még a formáim kötelező megőrzésének oltárán is, így leszek bombanő. Mint mindig, mindezt csak 23,8 perc alatt.

Jól nézek ki. Magas vagyok, vékony, nagy a mellem, ezt imádják a férfiak- állítólag. Nem izzadok. Soha. És nem is ráncosodom. Soha. Enyém az örök fiatalság titka. Csak az enyém és nem árulom el,  ha kínoznának, akkor sem. Még csak 7 óra. Felöltözöm a legmenőbb cuccba, most a púderszín a divat, és egy über-über menő sneaker is a lábamra kerül, aztán profi smink, frizura percek alatt, és már indulok is.

A gyerek természetesen magától ébred, jókedvvel. Alig várja, hogy iskolába mehessen, és számot adhasson tökéletes tudásáról. Gyorsan felöltözik, haját belövi, fogát megmossa. Semmi sürgetés, teszi a dolgát. Reggelizik, majd beleugrik a Converse-be és az általam sütött, friss péksüteménnyel elsétál az iskolába. A suli kapujáig kísérem, majd puszit adunk egymásnak, bájosan integetünk. Időben visszaérek a házhoz. Beülök a kívül-belül ragyogó városi terepjárómba és miközben pillangók repdesnek a hasamban a boldogságtól, indulok dolgozni.

FORRÁS: UNSPLASH

A munkahelyemen elégedett mosollyal várnak a kollégák és az ügyfelek. A Nap ragyog, a világ békés, az utakon őzikék és nyuszik szaladgálnak, semmi gond. Ügyfél sincs, nincs is mit ügyintézni. Beszélgetünk egész nap mindannyiunk egyszeri és megismételhetetlen boldog életéről, amiben senkinek semmi gondja. A munkaidő véget ért. Szomorúan búcsúzkodunk egymástól. Könnyes a szemem, hogy el kell hagynom a munkahelyem, ha csak másnapig is.

Otthon a gyerek vár. Csak ötösöket hozott az iskolából és dicséreteket. Még azért is megdicsérték, hogy egész énekórán beszélgetett, hiszen értékes információkat osztott meg a másik padsorban ülő osztálytársával, halkan, az órát nem zavarva. Természetesen. Mert rendesen megnevelt gyerek.

A létezését is alig lehet észrevenni. Türelmes, segítőkész, kedves mindenkivel és hát igen, egyszerűen hibátlan. Tisztára olyan, mint én! A kamaszkor, lázadás, szemtelenkedés ismeretlen fogalmak nálunk. A lecke kész, kikérdezni sem kell a Walesi bárdokat, hiszen könnyedén megtanulta délután, míg arra várt, hogy édesanyja – akit meleg vacsorával lepett meg! – nagy szeretettel hazatérjen.

Vacsora után meghitten beszélgetnénk az élet nagy dolgairól és kérdéseiről. De rájövök, hogy egy tökéletes, ideális világban beszélgetésre sincs szükség, hiszen még problémák sincsenek. 8-kor megfürdik, nem akar sem tévét nézni, sem minecrafttal játszani, csak a Háború és béke kritikai kiadását bújja. Tudja, hogy kipihenten, üdén érdemes másnap felkelni, ezért 76 oldal elolvasása után 8 óra 10 perckor elalszik.

Én nem vacsorázom. Egyrészt azért, mert az este 6 utáni evés hizlal, másrészt nagyon figyelek az ökológiai lábnyomomra, ezért csak helyi termelőktől vásárolt búzafüvet eszem. De még villámként begyúrom a tésztát, hogy a gyermekem holnap reggel a házi készítésű tízórait magával tudja vinni. 8.15-kor nyugovóra térek, hogy üdén ébredhessek a nagyon várt holnapon! Remélem, nem történik akkor sem semmi…

Nyitókép: Pexels