Ted Bundy nem bírta megölni, de az emlékei gyilkosak: Kathy Kleiner - Igazinő | Igazinő

Ted Bundy nem bírta megölni, de az emlékei gyilkosak: Kathy Kleiner

1978 januárjában Kathy Kleiner a floridai egyetemisták gondtalan életét élte. Boldog volt, hogy barátokat szerzett a Chi Omega kollégiumban, és végre maga mögött hagyta szülői aggódástól terhes gyerekkorát. 

Még nem sejtette, hogy néhány nap múlva örökre megváltozik az élete, és csak a szerencséjének köszönheti, hogy túléli a világ egyik leghírhedtebb és legkegyetlenebb sorozatgyilkosának támadását.

Ted Bundy ekkor már hetek óta a floridai napsütést élvezte, részben az általa lopott hitelkártyáknak köszönhetően. Senki nem gyanította a szomszédsrác külső alapján, hogy a férfi – aki a Chi Omega közelében bérelt szobát – nemrég szökött meg a börtönből. Noha addigra már felkerült a hatóságok radarjára, vérfagyasztó tetteire csak később derült fény.

1978. január 14-én Kleiner egy esküvői buli után tért vissza a kollégiumba, ahol pizsamába bújt, és tanult egy kicsit elalvás előtt. Hajnali háromkor ébredt arra, hogy nyílik a szobaajtó, és egy sötét alak átesik a két ágy közötti ládán. A megelőző negyedórában Bundy megdöbbentő kegyetlenséggel végzett két másik egyetemista lánnyal. Az első szobában Margaret Bowman homlokára sújtott le egy fadarabbal, majd megfojtotta. Aztán továbbment Lisa Levy szobájába, akit előbb megvert, megerőszakolt, és ugyancsak megfojtott. A lányba fogát is belemélyesztette, ami később a vád egyik legerősebb bizonyítéka volt ellene.

A KÉPEN: LISA LEVY ÉS MARGARET BOWMAN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

„Láttam a botot, ahogy felemeli a feje fölé és lesújt rám” – mondta később Kleiner, aki a sötét miatt nem tudta azonosítani Bundyt. Az elkövető többször is órási ütést mért a lányra, akinek három helyen tört el az állkapcsa, és a nyelvét is majdnem leharapta. A férfi ezek után szobatársát, Karen Chandlert is megtámadta, de mielőtt halálos csapást mért volna rá, a szoba megtelt fénnyel. Az egyik lány tért haza randijáról, aki tisztán látta az épületből kirohanó gyilkos arcát. Nita Neary vallomása később a harapásnyom mellett döntőnek bizonyult.

Kleiner felépülése után nem ment vissza a kollégiumba, de azt hamar elhatározta: nem engedi, hogy az az éjszaka határozza meg az életét. Bár rettegett a férfiaktól a támadás után, egy fatelepen vállalt munkát, hogy a sok férfi között leküzdje félelmét. Utóbbit volt egyetemista társaival is megbeszélhette volna, de az áldozatok magánya őt is utolérte. „Mintha buborékba lettem volna bezárva Bundyval” – emlékezett vissza.

A régi koleszosok nem hívták fel, és furcsa módon a média is kesztyűs kézzel bánt vele. Míg a többi áldozat családja elhatárolódott a beszélgetéstől, Kathy nem akarta elfelejteni, hogy mi történt. Ma már kevésbé, de korábban – férjével együtt – rendszeresen tanulmányozta a Ted Bundyról szóló kiadványokat. Nem bánja, hogy filmek készültek róla, relikviák, sőt, azt vallja: jó, hogy az emberek olvasnak róla. Tudniuk kell, hogy odakint létezik a gonosz, de tudják kontrollálni.

Míg Kleiner Bundy-mániája terápiás célzatú volt, a rajongótáboráé ma is hisztérikus. Pólók, zoknik, rapszövegek szólnak Ted Bundyról, mintha az amerikai folklór egyik hőse lenne. A sorozatgyilkos ábrázolásának nem szűnő eleme kisfiús sármja, szellemessége, intellektusa. Még a New York Times is úgy írt róla letartóztatásakor, mint aki rendelkezik a Kennedy-vonzerővel. Ismertsége a halálsoron töltött tíz év alatt tovább nőtt, tárgyalásakor számos nő alélt el mosolyától.

Amikor először megmutatták a fényképét, Kleiner is azt gondolta, hogy Bundy nem úgy néz ki, mint egy gyilkos, akinek brutális tettei sokkolták a világot. A tárgyalás alatt Bundy lazán viselkedett, közönyös arccal hallgatta a lány vallomását. A médiacirkusz sem maradt el: volt jogi hallgatóként maga látta el saját védelmét, és igyekezett a körülmények áldozatának feltüntetni magát, miközben a bíróval parolázott.

A halálos ítéletet követően fellebbezéseivel még egy évtizedig táplálta önnön mítoszát. 1989 januári kivégzése az évtized floridai eseménye volt, és több tévékamerát vonzott, mint a pápa látogatása két évvel korábban.

„Nem akarom, hogy áldozatként legyek ismert” – mondta el sokszor Kathy Kleiner, akinek segített a trauma feldolgozásában, hogy megértette, ki volt Ted Bundy. És reméli, hogy idővel nem a manipulatív gonoszra fognak emlékezni, hanem az áldozatokra és a túlélőkre.

Nyitóképen Ted Bundy, forrás: Wikipédia