A hálószobába beengedlek, de a gyerekeimmel nem találkozhatsz!

Sokan követünk el hibákat, amikor új párkapcsolatba kezdünk. Ezek nem elítélendőek, hiszen az ember nem mindig áll teljesen készen egy új ember befogadására.

Nem mindig látja át, mit és hogyan kellene tennie. De ha nem akarunk a saját hibáink miatt örökre egyedülállóként élni, akkor tanulnunk kell a baklövéseinkből.

Gyermekeit egyedül nevelő apaként sokáig csak a kezdetekig jutottam el, amikor ismerkedtem. Egy bizonyos pont után mindig vége lett a dolognak, és – utólag már tudom – én is okolható voltam a történtekért. Mert éles, jól érezhető határvonalat húztam az új nő és a gyerekeim között. Nem engedtem, hogy a partnerem átlépjen rajta.

Amikor programot terveztem, csak kettőnkre gondoltam. Nem voltak családias hangulatú, közös esték, amikor lehetőség lett volna arra, hogy együtt is megismerhessen bennünket. Ma már tudom, hogy az új résztvevőt is bele kell vonni a közös életbe. Be kell engedni az intim szférába, hogy még véletlenül se érezze magát kirekesztettnek vagy külső megfigyelőnek.

Muszáj bizalmat adni a másiknak egy új kapcsolatban. 

Fontosak a “családi” esték, még akkor is, ha kicsik a gyerekek. Jó, ha ilyenkor azt tesszük, mint bármelyik másik napon, úgy vagyunk együtt, mint bármikor máskor. Vagy talán egy kicsit mégis másképp – mert van egy díszvendég, akivel ezt éreztetni is kell!

FORRÁS: PEXELS

Nekünk is, neki is fontos a bensőséges, közvetlen viszony, ha úgy tervezzük, hogy egy esténél többet akarunk egymással tölteni. És a gyerekek szempontjából is fontos, hogy találkozzanak az új partnerrel. Biztonságos légkört kell kialakítani a számukra, amiben érzik, hogy  az új jövevény nem akarja kisajátítani anyát vagy apát. Erre is jók a közös esték.

A kedves számára is könnyebb, ha szép lassan be tud illeszkedni a képbe, és a gyerekek is az életük részeként fognak tekinteni rá. Emellett persze kellenek olyan programok, olyan együtt töltött hétvégék, amikor csak kettesben vagyunk. Amikor párként élhetjük ki az egymás iránt érzett szerelmet, vágyat, vonzódást.

Ma már tudom, hogy még hétközben is érdemes beiktatni 1-2 olyan estét, amikor a párom nálunk alszik. Akkor is, ha a gyerekeim otthon vannak – maximum kicsit visszafogottabbak és halkabbak leszünk éjjel. Fontos, hogy kimutassam felé, akkor is szívesen látom, ha nem egyedül vagyok.

Sőt, akkor sem kell okvetlenül lemondani az együttlétet, ha netán lebetegszik a gyerek. Az új partnernek látnia, éreznie kell, hogy ez egy családos ember mellett benne van a pakliban. Ilyenkor természetesen más hangulatú egy este, de ezt is lehet jól eltölteni. Például csendben együtt filmezni, úgy, hogy az egész család ki van terülve a kanapén. Így senki nem érzi kirekesztettnek magát.

Sok idő telt el, mire rájöttem: nem szabad úgy indítani egy új kapcsolatot, hogy tiltásokba ütköztetjük a szerelmünket. Mert ettől csak távolodni kezd. Nem kell hangsúlyozni, hogy nem pótanyára vagy pótapára van szükségünk! Jobb engedni, hogy közeledjen, addig a pontig, ameddig neki jó. Ne mi magunk legyünk a fal, amiről visszapattan, amit nem tud átmászni!

Sokáig csak a hálószobámba engedtem be a nőket, a gyerekeimet óvni akartam a vele való találkozástól. Ma már tudom, hogy rengeteg kapcsolatom ezen ment tönkre. Elengedtem a félelmeimet, és már nemcsak férfiként, de családapaként is beengedem az életembe azt, aki előtt ajtót nyitok…

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok