Fel tudok épülni a sérülésekből, amiket okoztál?

A nap, a hónap és talán az év mottója: túléled. Ha kell, naponta hatvanszor mondom el, hogy ne felejtsem el: minden rossz elmúlik egyszer.

Majd egyszer, de addig marad ez az üres semmi, amiben védtelen, sebzett vadként próbálok túlélni. Mert mi mást is tehetnék? Néha azt érzem, túl sokszor mondom el ugyanazt a történetet, ami annyira nagy vágást ejtett a szívemen – téged.

Túl sokszor mondom el ugyanazt a mondatot magamban: rakd rendbe magad – nélküle. De hol kezdjem el a rendet? Melyik sarkánál fogjam meg ezt a helyzetet? És mi van, ha nincs is sarka? Ha csak egy nagy, fekete lyuk, ami szép lassan beszippant magába, mintha már nem is lenne saját döntésem, saját gondolatom.

Szirének énekeltek körbe hónapokon keresztül, fontak szorosan a karjaikba. Túl erősen szorítottak, de mit tegyek most, hogy végre elengedtek? Hol kezdjem a takarítást, mikor minden egy romhalmaz bennem? Amikor azt sem tudom, ki vagyok, és az sem jut eszembe, ki voltam minden ártó szó előtt? Hogy voltak-e egyáltalán vágyaim, és ha igen, mik voltak azok? Miről álmodoztam, mielőtt sebet ejtettél a bőrömön?

És ha te így szerettél, akkor milyen, amikor más szeret majd… úgy igazán?

Egy tetőteres házat cseréltem le egy szobára, ahol mindig fázik a testem és éjszaka nem talál megnyugvást a lelkem. Vajon ezek a szavak itt, a monitoron annyira ordítanak, ahogy bennem teszik azt? Talán elég segélykiáltás ez ahhoz, hogy észrevegyenek?

FORRÁS: UNSPLASH

Hogy tudják, meghasadt életem egyetlen károkozója egy olyan ember volt, aki ellenséget csinált a saját szövetségeseimből? Hogy a legnagyobb félelmem egyetlenegy mondat: nem fognak hinni nekem, hiteltelenné váltak a szavaim.

És nézz rám, itt vagyok könnyek nélkül, bizalom és hit nélkül, minden óvatosságra intő emlékkel a fejemben. Élményeket cserélek le az agyamban, hogy örökre törölhessem azokat, amiket veled éltem meg. Hegyeket mászok abban a hitben, hogy a magaslati hideg levegő befagyasztja minden megélt érzelmemet.

Talán ha mindezen túl leszek, kiállok a nagyközönség elé, és képes leszek hangot emelni minden olyan ember ellen, aki úgy teszi tönkre a másikat, ahogy te engem. Csendesen, tökéletes időzítéssel. Addig maradok egy nyugtalan lélek az élet viharában, kicsit megtépázva, kicsit rosszul, kicsit jól, kicsit kimerülten, kicsit alázatosabban a nagy fordulatokat illetően.

Nyitókép: Unsplash