ÉN nem nyomok tabletet a gyerekem kezébe, hogy csendben legyen!

„Nekem elveim vannak” – mondtam még a gyermekvállalás előtt. „Azzal a lendülettel sutba is dobhatod őket” – mondják a többiek most, hogy hamarosan megszületik a baba.

De én ragaszkodom hozzájuk! Jól szeretném csinálni. Ha nem is tökéletesen, de minden nap egy kicsit jobban, kompromisszumokkal, de nem méltatlanokkal. Sorolom a szabályokat, amiket remélem, csak kicsit és néha szegünk majd meg.

1. Néha igenis kell olyan, hogy ereszdelahajam, amikor Anya visszaminősül Főállású Nővé, uram bocsá’ időnként Szeleburdi Csajjá, és egyetlen bezzeganya sem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. Ugyanez vonatkozik Apára is.

Vesszen el néha a sör-meccs-haverok (mindhárom tetszőleges szavakkal helyettesíthető, kivétel a “sztriptízbár” és az “illegális szerencsejáték”) Bermuda-háromszögében. Ami a többi családtagot illeti, egyszer, nem is olyan sokára, ott fogom találni magam a régi vicc kellős közepén: mi a közös a szilikon tömítőben és a nagymamában? Mindkettő szobahőmérsékleten köt.

2. Megígérem a babámnak, hogy ha a mamái otromba pulcsit kötnek neki, azt is ráadom, méghozzá szeretettel. Tolerálom majd, hogy a nagypapája dugicsokival fogja tömni, de csak egy bizonyos pontig. És visszatérve az édesapjára: ígérem neki, hogy becsülni fogom, amiért kifacsart, hárpia napjaimon is meglátja bennem az ő üde kis feleségét. Mert meg fogja látni. Mert ott van.

3. Az is biztos, hogy amennyire csak tudjuk, tovább zöldítjük a mindennapi létezésünket. Ha végül nem is az újrahasznosított vázas babakocsit vettük meg, nem engedjük el a dolgot. Mosipelusozni fogunk, ha addig élünk is, és lehetőség szerint a környezet megóvását szem előtt tartó gyártótól vásárolunk.

A kis kópé az én régi, egyébként a mai napig ultramenő kismotoromon száguld majd, ökopamut játszóruhában. Szépségápolás fronton is tudunk ügyeskedni: létezik például egy egyedülálló, ehető minőségű termékcsalád, amelynek van baba-mama vonala is. Kis odafigyelés a jövő nemzedékéért, hiszen nekik hagyjuk majd hátra ezt a bolygót.

4. A következő kikötés: csak semmi tablet. Aztán nemcsak neki, hanem nekünk is beleér a bilibe a kezünk, mondják legyintve a kisgyerekes barátaink, akik ép elméjük megőrzésének zálogaként tekintenek az okoseszközökre.

FORRÁS: PEXELS

De mi azért szerényen megpróbálkozunk majd egy halom Legóval, oldszkúl mesekönyvekkel és örökölt puzzle-okkal. Aztán ha minden kötél szakad, jöhet az elektro-hipnotizátor. De azon is az Oroszlánkirály megy majd – inkább Mufasa halála traumatizálja a pindúrt, mint a… most hirtelen nem tudok hasonlatot mondani, mert még nem ismerem a szakirodalmat. De inkább az, mint bármi más pszichedelikus zagyvaság.

5. Amiben még hajthatatlanok vagyunk, az az, hogy társasági lényt faragunk belőle, aki nem rajtunk csüng majd folyton, hanem érdeklődéssel fordul mások felé. És nem zökkenti ki az egyensúlyából, ha nem a saját ágyában (de természetesen a saját plüssével) kell álomra hajtania a fejecskéjét.

Először még csak kis pasi, akit könnyű lesz az általunk jónak vélt irányba befolyásolni. De aztán egy szempillantás alatt nagy pasi lesz belőle, arra pedig még nincs forgatókönyvünk. Még nem tudjuk teljesen biztosan, hogy hányra kell majd hazaérnie 16 évesen a diszkóból – vagy akárhogy is fogják hívni majd akkor az ilyen rekreációs helyeket.

De időben kifundáljuk majd a kereteket.

Mi, akik végeredményben ekkorra már csak mellékzöngék leszünk, akik kíváncsian várják, hogy hányasra vizsgáztak az élet iskolája legfontosabb tárgyából: gyermeknevelésből.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok