Miért olyan férfira vágysz, aki folyton csak hiteget? - Igazinő | Igazinő

Miért olyan férfira vágysz, aki folyton csak hiteget?

Amikor azt mondtad, hogy ne nálad, hanem máshol találkozzunk, már sejtettem, hogy valami oka van. Hiszen eddig mindig azt szeretted, ha hozzád mentünk.  

A kedvenc kávézónkat választottad randihelyszínnek, azt, ahol először is találkoztunk. Ott vallottad be, hogy igent mondtál egy vacsorameghívásra, és utat engedtél valaki másnak az életedbe

Éreztem egy ideje, hogy nem minden működik olyan tökéletesen köztünk, ahogy kellene. De azt is tudtam, hogy egy kapcsolatban mindig vannak zökkenők és hullámvölgyek, ezért nem türelmetlenkedtem. Csak fél éve voltunk együtt – ez az idő még kevés ahhoz, hogy kimondjuk, örök életre egymásra szavazunk. Én még csak arra álltam készen, hogy új kapcsolatot kezdjek. Arra nem, hogy rövid időn belül olyan szintre lépjünk, amire te szerettél volna.

Tudtad jól – hiszen nem csináltam belőle titkot -, hogy eléggé összetörte előtted valaki a szívem, ezért veled már óvatosabban kezdtem építgetni a “várunkat”. Neked mindez kevés volt és lassú. Te készterméket akartál: egy olyan férfit, aki máról holnapra vált, és azonnal együtt akar élni veled. Aki az első együtt töltött éjszaka után már a saját kulcsával zárja be reggel maga után az ajtódat, és tőled megy dolgozni.

FORRÁS: PEXELS

Úgy gondoltad, hogy akik a szexben jók együtt, azok az élet egyéb területein is jól fognak együtt működni. Ezért azt tartottad volna helyesnek, ha én az első alkalom után már oda is cuccolok hozzád. Ez nekem túl gyors, rohamtempó. Szerintem egymás megismerése nem az ágyban kezdődik. Attól, hogy a tested felfedeztem, rólad semmit sem tudok.

Én még csak ott tartottam, hogy volt nálad saját fogkefém, egy polcom a gardróbban és csípős pirospaprika a konyhaszekrényben. 

Neked nem én, nem az én életem kellett – csak az érzés, hogy tartozol valakihez. Egy kapcsolat, amibe kapaszkodhatsz. Nem a szeretetem kevesellted, hanem azt, hogy nem ugrottam bele rögtön a közös életbe. Talán tényleg túl óvatos voltam, én sem vagyok tökéletes.

De én épp a tökéletlenségeiddel, a hibáiddal együtt szerettelek meg. Elfogadtalak úgy, ahogy megismertelek, nem akartalak átformálni. Te azonban nem voltál képes erre. Most már tudom, csak arra voltam jó, hogy ne legyél egyedül egy percet sem.

Gyenge voltál ahhoz, hogy megállj egyedül a lábadon. Neked mindig kell valaki, akire támaszkodhatsz és melletted van, amikor kívánod. Nem tudtál várni, hogy az életem hozzád alakítsam. Hogy kialakuljon köztünk az a mély kötődés, amiért képes vagyok a nap 24 órájában téged akarni.

Nem volt türelmed hagyni, hogy mindez szépen, magától kialakuljon. Inkább másik férfihoz futottál, aki olyan ígéretekkel halmozott el, amelyek hamarabb megvalósulni látszottak, mint az enyéim. Később persze kiderült, hogy csak hiteget… De ez a mi közös ügyünkön már nem változtatott.

Ez voltunk mi, ennyi jutott. Stílszerűen ott fejeztük be, ahol elkezdtük – te jobbra mentél, én balra. A blokkot azóta is őrzöm, ott hordom a tárcámban: egy presszó tejszínnel, cukor nélkül és egy kapucsínó.

Nyitókép: Pexels