A csontsovány modelltől a túlsúly éltetéséig – Te milyen testre mondasz igent?

2021-02-25 Sikk

Tegyünk most egy kis utazást az emberi testkép világába: honnan hová jutottunk, mivel mérgeztük – és mérgezzük a mai napig – magunkat?

Mert én úgy látom, hogy még mindig nem sikerült a helyes útra lépnünk. Amikor gyerek voltam, akkor kezdtek el egyre többen lázadozni a túl vékony modellek ellen. És a divatipar elvárásai ellen, ami arra kényszerítette a lányokat, hogy egészségtelenül vékonyra aszalják magukat.

És mivel ők voltak a szakmájuk sztárjai, és már önmagában a modell státuszuk miatt is példaképeknek számítottak, ezzel a következő generációnak is ezt a káros testképet propagálták. Legyél csontsovány, akkor vagy jó csaj.

Mindenki szótárába beférkőztek az anorexia és bulimia szavak, és társadalmilag egyetértettünk, hogy nagyon nincs jól, ha ezt elfogadjuk etalonként. Ez nem egészséges. Pedig az egészség ugye, egy nagyon fontos dolog. Ebből a gondolatból pedig szépen kicsírázott egy nagy egészséges életmód biznisz.

Ami útközben borzasztóan egészségtelenné vált – csak most máshogy nyomorítja meg az embereket.

A modell mint követendő példa ugyan megmaradt, csak elé lett biggyesztve egy szó: Fitnesz. Ha jól akarsz kinézni, szexi és egészséges akarsz lenni, akkor a fitneszmodellek verejtékkel kikövezett útját kell követned. Ráadásul ők nem csak holmi szépségkirálynőcskék, akik szépnek születtek.

A testük komoly munkáról és elszántságról tanúskodik, tehát a külcsín mellé egyből kapunk belbecset is. A tökéletes kombó, amivel jól lehet motiválni az embert. Meg amivel jól le is lehet húzni. Azt mondják, hogy azok a legjobb hazugságok, amik igazságokra épülnek – a fitnesz biznisz is ilyen.

FORRÁS: PEXELS

Én is egyetértek, hogy a testmozgás nagyon fontos dolog, hogy rendszeres edzéssel rengeteget alakíthatsz a testeden. Hogy jó dolog odafigyelni a táplálkozásunkra, a kalóriabevitelünkre, az egészségtelen ételek elkerülésére. Ezek az alapok valóban szilárd igazságok. Csak az a baj, hogy a valóságban már nem csak ezeket az irányelveket követik.

A testépítők és a fitneszmodellek a sportjuk élsportolói. És mint tudjuk, az élsport az eredmények eléréséről szól, nem pedig az egészségről. Profi sportolók a testük teljesítőképességét a végsőkig kimerítik, és folyamatosan feszegetik a legvégső határaikat. Azzal sem mondok újdonságot, hogy a csúcson sokan használnak doppingszereket, hogy akár át is tudják lépni az emberi határokat.

Ezért amikor fitneszmodellek képei vannak kipakolva mint követendő példa, amit kemény melóval te is elérhetsz, az azért elég erős túlzás. Persze el lehet érni, ha te is ennek szenteled az életed egy jelentős részét. Az mondjuk szintén megkérdőjelezhető, hogy ez meddig egészséges. De aki munka, család, egyéb hobbi mellett akar egy egészséges és dekoratív testet, annak nem a pár százalékos testzsírral rendelkező kipattintott sportolók után kellene mennie.

Viszont az is befolyásolja az énképünket, hogy a médiából, plakátokról mi ömlik ránk. Ha azt látjuk, hogy a tükör nagyon mást mutat, mint ezek az ideálok, akkor nem látjuk magunkat annyira szexinek/szépnek. Nem vagyunk annyira elégedettek magunkkal.

Ezt nem csak én állítom, mások is vannak ezen az állásponton. Elindult egy hullám, aminek hatására egyre több volt fitneszversenyző (főleg nők) lazít a tökéletes testképre irányuló szorításon. Olyan képeket posztolnak, ami a versenyformájukban készült, és olyat is, ami a jelenlegi állapotukat mutatja.

És elmondják, hogy sokkal jobban érzik magukat most. Nem annyira feszültek, kimerültek, viszont elégedettek azzal, ahogy kinéznek. Mert pár plusz kilótól csak nőiesebbek a formáik, változatosabban étkezhetnek – és mindezt lelkiismeret-furdalás nélkül teszik.

Én üdvözöltem ezt az új irányvonalat, ahol a valódi, egészséges kinézetű emberi test került a fókuszba, és az, hogy képesek legyünk elfogadni magunkat irreális elvárások helyett. Viszont azt látom, hogy hosszú távon az emberek nem szeretik az egyensúlyt. Hiszen az arany középutat követve nem lehet kiemelkedni.

Ezért sokan az “elfogadom a testem pár plusz kilóval is” gondolatot elkezdték továbbfűzni, és a látványosan gömbölyded női idomok fetisizálása kezdődött meg. A Kardashian család, Nicki Minaj, és pár több millió követővel rendelkező celeb kitaposta az utat a hatalmas szilikonfenekeknek. Már abban licitálják túl egymást a hölgyek, hogy ki domborodik jobban.

Mindeközben a “fogadjuk el magunkat” eszme leple alatt utat tört magának a plus size vonal. Ami szerintem szintén egy nagyon hasznos dolog. Mondjuk, azt érdemes leszögezni, hogy nemcsak azok az emberek tartoznak ide, akiknek nagyobb a testsúlyuk, hanem azok is, akik az átlagnál magasabbak.

Fontos, hogy a testi adottságai miatt senkinek ne kelljen kellemetlenül éreznie magát. De emellett az elhízás egyre nagyobb gondot jelent világszerte. Ami ellen a cégek egy része harcol, a másik része pedig egy új nagy piacot lát…

Ezért van, akinek nem is érdeke, hogy az emberek lefogyjanak. Hiszen az nem kedvezne az üzletüknek. Inkább még jól meg is ideologizálják, hogy már csak a gondolat is sértő, hogy valakinek le kellene adnia pár kilót. Hiszen ezzel az ő személye, önképe van támadva, ami egy elfogadhatatlan dolog.

Inkább legyen boldog úgy, ahogy van, vegyen egy fánkot, vásároljon a kifejezetten plus size üzletekben, aztán fizesse ki azokat a gyógyszereket, amik az egészsége visszaállításához szükségesek… És ezzel visszatértem oda, ahonnan elindultam.

Éheztetni magadat, hogy vékony legyél, és csontsovány modelleket mutogatni nem egészséges, a tökéletes testért kicsinálni a szervezetedet sem az. Ám a túlevés, és a már súlyosan elhízott emberek elfogadható plus size kategóriába besorolása sem az. Csak akkor jelenthetjük ki, hogy „jól érzem magam a bőrömben”, ha közben a testünk sem szenved ettől az állapottól. Ellenkező esetben azt sem tudjuk, mit is jelent valójában igazán jól lenni.

Nyitókép: Pexels

Tovább olvasok