Bántalmazó kapcsolatban akarod felnevelni a gyereked?

Kata a kezét tördelte és a ruhája szélét birizgálta idegességében. Nem tudott mit kezdeni a barátnőjével, Izával, aki ott zokogott keservesen a kanapéján.

Már fél óra is eltelt, mióta becsengetett egy hátizsáknyi ruhával, meg egy nagy műanyag dobozzal, amiben Mira, a félszemű, csonkafarkú lelenc macska pislogott. És alig sikerült belőle kiszedni, hogy a kétségbeesés oka Jocó, a férje. Aznap ünnepelték a második házassági évfordulójukat.

Iza karján egy lassan kékülő folt, az arccsontja fölött pedig egy duzzanat tanúskodott arról, hogy az ünneplés nem a legmeghittebbre sikerült. Már nem tudta pontosan, min szólalkoztak össze, de valamikor a kihűlt vacsora meg a második üveg bor között történt.

A férfi teljesen kikelt magából Iza valamelyik öntudatosabb válaszára, ezért megütötte. A macskát is felrúgta, és közölte, hogy az ő házában márpedig az van, amit ő mond. Akinek meg nem tetszik, az mehet az orra után.

Kata összeszorította a száját, nehogy bármi kiszaladjon rajta. A gondolatai annál hangosabban kiabáltak: „Annyira tudtam, hogy ez lesz a vége. Én vagyok a hibás, amiért nem próbáltam figyelmeztetni. Milyen barát vagyok, hogy csendben végignéztem, amíg idáig jutottak?”

Leült a halkan hüppögő lány mellé, és a kezébe nyomta a teát. Gondolatban pedig időutazásba fogott. Lepergett a szeme előtt pár pillanat, amik – így utólag már egyértelmű – baljós jelek voltak. Amikor a három barátnő körül először felbukkant a magas, sármos, lehengerlően magabiztos Jocó. Először nem is Izát, hanem a nagyobb szájú Lucát kezdte el fűzni. Ők ketten azonban egyetértettek abban, hogy valami nem stimmel a jól kereső vállalkozó körül.

Vagy amikor Jocó „lekopott”, és egyszer csak Iza is zárkózottabb lett. Lemondott néhány traccspartit, és eszeveszett fogyókúrába kezdett. Kicsit később pedig bulit rendezett, ahol Jocó már a párjaként tűnt fel. Látszólag idilli boldogság volt az övék. A férfi elhalmozta ékszerrel, virággal, mindennel, amire csak vágyott. A „tenyerén hordta”. Csak Kata meg Luca érezték furán magukat, amikor Iza nem volt jelen, és meg kellett próbálni beszélgetni.

Jocó ugyanis legszívesebben saját magáról beszélt, és imádott dicsekedni azzal, amije volt – különösen Izával. Kiemelte persze, hogy a kedvesét nem pont az eszéért szereti, de majd ő megtanítja az igazi életre. Amikor aztán beköltöztek az új, nagy házukba, óriási házavatót tartottak, ahol a férfi jól betintázott a haverjaival.

Katáék a fejüket csóválták, és lesütött szemmel hallgatták Iza lelkendezését: „Mirának külön szobája van, kaparós cicatoronnyal. És képzeljétek, tegnap óta menyasszony vagyok!” Luca túl gyorsan és túl hangosan gratulált, így szerencsére Iza nem hallotta Jocó viccének poénját, aminek a lényege valami olyasmi volt, hogy egy igazi férfi éppen annyira rühelli a macskákat, mint a pelenkás, nyávogó emberkölyköket.

A fényűző esküvőn Iza gyönyörű volt, ragyogott, bár senki nem értette, hogy bírja azt a vastag alapozót az arcán, és a nyári hőségben miért hosszú ujjú ruhakölteményt visel. Az ifjú férj még a torta felvágása előtt az asztal alá itta magát a boldogságtól, és lefektették aludni.

Itt azonban Iza hangos orrfújása visszarántotta Katát a jelenbe. „Annyiszor szólhattam volna, annyiszor beszélhettem volna vele, de mindig csak hallgattam. Az ő érzéseit nem akartam megsérteni, vagy csak attól féltem, hogy elveszítem a barátságát?” – tűnődött magában. – Most már mindegy, vigasztalnom kéne, de mivel? Vagy bátorítsam? Istenem, mivel teszek neki jobbat?”

Aztán hirtelen összeszedte a bátorságát, és kimondta végre:

– Figyelj, Iza, nem vagyok biztos benne, hogy ez jó irányba halad köztetek. Mi lesz így később? Hülyére ver? Maradj itt pár napot, míg végiggondolod a dolgokat! Tuti, hogy vele akarod leélni az életedet?

A barátnője szemeiből megint ömleni kezdtek a könnyek.

– Nem értesz te semmit! Teljesen mindegy már, mit akarok, vagy mit nem. Összekötöttük az életünket, nélküle akár éhen is halhatnék, és egyébként sem gondolhatok csakis magamra…

Motoszkálni kezdett a hátizsákja zsebében, és finoman, mintha kincs volna, az asztalkára tette a kihalászott holmit. Óvatos mozdulataiból úgy ordított a féltés, ahogy a kis műanyag kazettáról a két erős piros csík.

Pozitív terhességi teszt…

„Pont ezért kéne még inkább lelépni” – gondolta magában Kata. Ám nem mondott semmit. Látta, hogy most úgysem tudja a másikat meggyőzni. De elhatározta, hogy a jövőben még próbálkozni fog, és nem adja fel…

Lelkisegély Szolgálat elérhetőségei:

Ingyenesen elérhető zöld szám mobilról és a legtöbb szolgáltatótól: 137-37

Normál díjas vonal: +36 1 329 33 80

SKYPE mindennap 18-23 óráig: „segelyvonal”

Chat: http://chat.hatter.hu , hétfőn és szerdán 18-23 óráig

Email: lelkisegely@hatter.hu

Nyitókép: Pexels