Ne azért szülj gyereket, hogy pótléknak használd!
Amikor az ember elhatározza, hogy gyereket szeretne, az egy nagyon fontos momentuma az életnek. Talán a lehető legnagyobb döntés is, mert az biztos, hogy életünk végéig elkísér.
Házasságot fel lehet bontani, karriert lehet váltani, elköltözhetünk a világ végére is – gyakorlatilag bármikor bármit megváltoztathatunk életünk során, de gyereket vállalni örökre szól. Nagy döntés és egyben egy nagyon szép pillanata az életünknek – feltéve, ha megfelelő az ok, amiért vállalkozol rá.
Mert sajnos azt látom magam körül, hogy sokan nem azért hozzák meg ezt az elhatározást, mert életet akarnak adni a szó legszebb és legnemesebb értelmében, hanem más miatt – és ez sajnos számos problémát vet fel… Hogy mik nem megfelelő okok a gyermekvállalásra? Sorolom:
Menekülsz a szar munkád elől
Sokan vannak, akik utálják a munkájukat, hát itt a kézenfekvő megoldás: szülök, és legalább 3-6, esetleg 9 évre tuti megmenekülök a nemszeretem feladatok elől… Nagyon nem helyes. Egyrészt, mert egy idő után úgyis újra szembesülni fogsz a problémával (hacsak nem tervezel rögtön nyugdíjba menni a gyerek után, pár éves munkaviszonnyal a hátad mögött), másrészt mit gondolsz, a gyereked mit fog látni, ha őt használod menekülőútnak?
Biztos, hogy nem egy olyan példát, hogy dolgozni, alkotni valamit, jónak lenni valamiben érték. Hanem sajnos azt, hogy dolgozni egy szükséges rossz, és anyának én vagyok a világa, nélkülem ő semmi és senki… Ne akarj rosszat a gyerekednek, ne tedd ezt vele!
Kapcsolatot stabilizálni
A másik kedvencem: döcög a kapcsolat, vagy már ki is üresedett, de olyan régóta együtt vagyunk, hát dobjuk fel valamivel – egy gyerekkel… Nagy hiba. Egy remek kapcsolatot is megterheli, ha hárman lesztek kettőből, de egy nem túl erős kapcsolatba gyereket vállalni??? Óriási felelőtlenség. Egy gyereknek stabil háttér és család kell, ne használjátok kísérleti nyúlnak vagy párterápiának!
FORRÁS: PEXELS
Vágysz valakire, aki végre igazán szeret és boldoggá tesz
Szomorú, ha nem kaptad meg a szüleidtől a feltétel nélküli szeretetet, mert az mindenkinek alanyi jogon járna. De akkor se a gyerekedet használd a te sérüléseid megjavítására! Van erre más mód. Éppen elég, hogy a te életed nem a legjobban alakult, ne kívánd ugyanezt neki is… Először tedd rendbe a múltad sérüléseit, utána gondolkozz a családalapításon – így már egy jó mintát tudsz továbbadni neki.
Rajta keresztül éld meg az álmaidat
Lehet, hogy te mondjuk művész akartál lenni, de a szüleid nem engedték, és ezért könyvelő lettél, amit utálsz. Ezért aztán elhatározod, hogy a gyerekedből majd tutira művészt faragsz – ha te nem lehettél az, na majd ő! Már kiskorában mindenféle művészeti dologra járatod, amihez lehet, hogy se kedve, se tehetsége. Ne felejtsd el: ő nem te vagy! Ő egy külön egyéniség, hadd legyen az, ami lenni akar. Nem azért született, hogy a te álmaidat valóra váltsa!
Hogy majd lesz valaki, akit végre irányíthatsz
Nem irányíthatod a gyereked életét. Persze egy bizonyos pontig igen (hogy kicsiként például megtanulja, ne csináljon veszélyes dolgokat), de egy ponton túl nem mondhatod meg neki, hogyan élje majd az életét. Ne felejtsd el: a gyereked nem a tulajdonod!
Hogy egyszer mindent visszaadjon neked, amit tőled kapott
Gyereket nevelni sok lemondással jár. De ezt önként kell tenned, nem pedig azért, hogy később elvárd tőle azt, hogy ezeket “visszafizesse” neked: a szeretetet, a gondoskodást, a lemondást. Nem ez a feladata: ő majd a gyerekeinek adja ezt tovább. Ne várd tőle azt, hogy az életét neked rendelje alá azért, mert te megszülted és felnevelted. Nem tartozik neked az életével az életéért cserébe…
Ha a fentiek miatt vállalnál gyereket, azt tanácsolom: gondold át ezt alaposan! Továbbra is tartom, hogy gyereket nevelni egy csodálatos dolog – de csak akkor, ha úgy tudod ezt megtenni, hogy az ő szempontjait tartod szem előtt, nem pedig a sajátodat. Hiszen épp ez a dolog lényege…
Nyitókép: Unsplash
