A “Fekete Gazella”, aki gyermekbénulás után lett olimpiai futóbajnok - Igazinő | Igazinő

A “Fekete Gazella”, aki gyermekbénulás után lett olimpiai futóbajnok

2021-03-02 Művelődő

“Fekete gazella” – ha valamit, akkor ezt a jelzőt biztosan nem használták rá gyerekkorában. Hiszen koraszülöttként jött a világra, a családja huszadik gyermekeként.

A kis születési súlyának köszönhetően az orvosok közölték az anyával: nem valószínű, hogy lánya életben fog maradni. De Wilma Rudolph már ekkor bebizonyította küzdő szellemét: életben maradt. Aztán az élet újabb kihívások elé állította.

4 éves korában elkapta a skarlátot, majd a tüdőgyulladás döntötte le a lábáról. A gyermekbénulási járványnak köszönhetően pedig az egyik lába le is bénult. A boldog élet reménye ismét szertefoszlott. Kislányként éveken keresztül csak szobája ablakából nézhette a szabadban játszó gyerekeket.

Az orvos azt mondta, sohasem fogok tudni járni. Az anyukám azt mondta, de igen. Én az anyukámnak hittem.

Édesanyja hetente többször hordta kezelésre egy feketéknek fenntartott, tőlük 80 kilométerre fekvő kórházba. Mindent megtett lányáért, beleértve az otthoni masszázsokat, a különféle speciális cipőket is. Ugyan a járógépe miatt sokan csúfolták, a kis Wilma ezzel mit sem törődött. A hit és a kitartás végül ismét győzelmet aratott: Wilma tizenkét évesen újra tudott járni.

A járást a kosárlabda, majd a futás követte. A kiemelkedő teljesítményét azonnal kiszúrta egyik tanára, így 16 évesen már tagja volt az amerikai válogatottnak, részt vett a melbourne-i, majd a római olimpián.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

Húszévesen az egész világ őt ünnepelte, ugyanis három aranyérmet is szerzett. Ő volt az első amerikai nő és egyben az első fekete nő is, aki ilyen dicsőséget szerzett hazájának. A “Fekete Gazella” becenevét is ezen szereplésének – és az olasz sajtónak – köszönheti.

Arra kérdésre, hogyan tudott ilyen gyorsan futni, egyszerű, ám logikus magyarázatot adott: „Otthon tizenkilencen voltunk gyerekek, s bizony rohanni kellett, hogy amikor asztalhoz érünk, találjunk legalább egy falatot!” Sikere elismeréséül szülővárosában egy parádét is rendeztek részére, ami – a kérésére – az első nem szegregált rendezvény volt a város történetében: fehérek és feketék együtt ünnepeltek.

Wilma 22 évesen, karrierje csúcsán visszavonult. Népszerűségét felhasználva tovább küzdött a faji megkülönböztetés ellen, és egy alapítványt is sikerült létrehoznia a mozgássérült gyermekek számára. Élete során számos nagy csatát megnyert, hatalmas győzelmeket aratott, azonban a rákkal szembeni küzdelemben alulmaradt. Fiatalon, 54 éves korában fejezte be földi pályafutását.

Wilma Rudolph megmutatta, mit is jelent pontosan az, hogy nincs lehetetlen. Bebizonyította, hogy hittel, akarattal és kitartással igenis elérhetjük az álmainkat. A lehetőségek mindannyiunk számára adottak, csak rajtunk múlik, hogy élünk-e velük.

Nyitókép: Wikipédia