Csak szeretővel bírom ki a házasságomat, de ezért nem érdemlek megvetést! - Igazinő | Igazinő

Csak szeretővel bírom ki a házasságomat, de ezért nem érdemlek megvetést!

Függő lettem tőled. Sok évi mellőzöttség és boldogtalan házasság után végre rám találtál, és megadod mindazt, ami hiányzik.

Ami nélkül úgy éreztem, hogy elsorvadok, mint egy elfelejtett cserepes virág, amit csak néhanapján öntöznek. Irgalmatlanul beléd szerettem – vagy talán nem is beléd, hanem abba, ahogy bánsz velem, ahogy lesed minden kívánságomat. Igaz, hogy csak az ágyban, mert a folytatás az bizony hiú ábránd.

Mi ketten soha nem fogunk igazi párt alkotni. Neked feleséged, családod, nekem férjem van. 

Nem válhatok el, mert az egyet jelentene az anyagi csőddel, mivel minden vagyon a férjemé. Ami az enyém, az mind elférne pár bőröndben. Semmit sem vittem a házasságba, így semmiféle anyagi követeléssel nem állhatok elő, és ezt szerződéssel is megpecsételtük.

Marad az illegalitás, marad a titok. Nem fogok szólni a feleségednek rólunk, bolond lennék – nem akarom, hogy kellemetlen helyzetbe kerülj, mert az a kapcsolatunk végét jelentené. Azt hiszem, belehalnék, ha téged elveszítenélek. Súlyos függőség ez, legalább olyan, mint a kábítószer.

FORRÁS: UNSPLASH

Te vagy az én szerem, abból is a legkeményebb. Te vagy az én mentsváram, ahova elbújhatok, és ahol feltölthetem a lemerült elemeimet. Nélküled sivár volt az életem, és a monotonitás már-már megőrjített. Aztán jöttél és felemeltél, istennővé tettél. Úgy ittam a szavaid, mint egy sivatagban oázist találó vándor az éltető vizet. Újra és újra szükségem van rád. Újra és újra találkozni akarok veled, mert ez kell ahhoz, hogy életben maradjak.

Kibírom nélküled pár napig, hétig, de ehhez tudnom kell, hogy hamarosan újra együtt leszünk. Ez adja az erőt a mindennapok elviseléséhez. Ezt várom minden reggel ébredéskor, ezt várom minden este lefekvéskor. Ezt várom munka közben és délután, amikor hazaindulok. Te vagy az életem – és annak minden értelme.

A férjem csak a munkájával törődik, velem egyáltalán nem. Mellette dögunalom az életem, szükségem van valami olyan érzésre, ami jó, ami szép. Ez az, amit tőled kapok, ez vagy te – az én titkos szeretőm. Amikor végre írsz, hogy van két üres órád, amit velem szeretnél eltölteni, szinte ujjongani, sikítani tudnék örömömben.

Otthon ilyenkor azt mondom, hogy megyek masszőrhöz vagy aerobikozni. A férjemnek tulajdonképpen mindegy, soha nem ajánlotta fel, hogy inkább menjünk el együtt valahova, moziba, színházba vagy egy étterembe.

Nálad megnyugszom, tökéletesnek érzem az életet, és boldog vagyok mindaddig, amíg el nem köszönünk. Becsukom az ajtót magam mögött, de már akkor azt várom, hogy mikor láthatlak, érezhetlek újra. Olyan mértékben rád szoktam, hogy ha nem lennél, ha elvesznél, az olyan lenne, mintha meg akarnának ölni.

Mintha elvennék tőlem az élet értelmét. Ezt pedig nem hagyom. Nem engedem el ezt a maréknyi boldogságot – újra és újra elmegyek hozzád a szerelem adagomért, amivel túlélhetek.

Iza gondolatait Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash