30 másodperc egy életért – A bajnok, aki majdnem belehalt mások megmentésébe

Vannak, akik bajnoknak, vannak, akik hősnek születnek. És vannak, akik mindkettőnek. A Szovjetúnióban negyvenöt évvel ezelőtt 20 embernek több mint szerencséje volt akkor, amikor találkozhatott az egyikükkel.

Az életüket köszönhették az örmény származású Shavarsh Karapetyan többszörös búvárúszó világbajnoknak. Repüljünk vissza az időben, és látogassunk el képzeletben az 1970-es évek Szovjetúniójába!

Hideg szeptemberi reggel. Az emberek még talán félálomban utaznak a zsúfolt trolibuszon a munkahelyükre, iskolába, piacra. Esetleg az orvoshoz, vagy egy hivatalba. 92 különböző korú, egészségi állapotú, beosztású férfi és nő, akik ekkor még nem tudták, hogy ez az utolsó útjuk – többé ők már nem utaznak sehová. Kivéve azt a 20 embert, akit a keleti blokk szupermene megmentett.

A hideg szeptemberi reggelen ugyanis a trolibusz végzetes balesetet szenvedett. Mind a 92 utasával belezuhant a Jereván tó jéghideg vizébe. 

Az emberek bizonyára rémülten kiabáltak, pánikba estek, mások eszméletüket vesztették. Az biztos, hogy rögtön 10 méter mélyre süllyedt a busz. A dermesztően hideg vízben, a jármű fogságában, a sötétben tapogatózva, levegő nélkül esélyük sem volt a megmenekülésre.

A KÉPEN: SHAVARSH KARAPETYAN, FORRÁS: FACEBOOK

Karapetyan, aki a végzetes tragédia megtörténtekor éppen a gáton edzett testvérével, hogy a szokásos 20 km-es távját teljesítse, gondolkodás nélkül vetette utánuk magát. Lábával törte be a busz hátsó ablakát, és elkezdte az utasokat menteni. Saját életét és testi épségét tette kockára azért, hogy vadidegen embereken segítsen.

Számtalanszor alámerült, közben megsérült a háta, beütötte a lábát, majd az utolsó merülés után az eszméletét is elvesztette. 36-szor bukott le a mélybe. Tudta, hogy nagyon kevés ideje van. 30-35 másodpercenként hozta fel az embereket. A 17-szeres világbajnoknak így 20 utast sikerült megmentenie. Bár többeket is felhozott, csak ennyien maradtak életben…

A mentés közben a tóban lévő szennyezőanyagok miatt vérmérgezést kapott, és kétoldali tüdőgyulladást, és ha még ez nem lett volna elég, 46 napig feküdt kómában. Mégsem volt elégedett. Magát hibáztatta azért, hogy nem tudott még több embert kimenteni.

Féltem, nehogy hibát kövessek el. Olyan sötét volt odalent, hogy semmit sem láttam. Egy ponton véletlenül egy ülést vittem fel egy ember helyett. Még egy embert megmenthettem volna. Ez még mindig kísért.

Mindenesetre a karrierjének vége szakadt az ekkor szerzett fertőzése és betegsége miatt. Mindössze 23 éves volt. Hősiességét csak évekkel később ismerték el, hiszen az egykori Szovjetúnióban nem volt divat a rosszul elsült dolgokat, a sikertelenségeket nagydobra verni. Így ezt a balesetet sem emlegették.

Ő azonban nem szűnt meg hős lenni. Kilenc év múlva ismét embereket mentett. Gondolkodás nélkül rohant be egy égő házba az ottrekedtekért.  Súlyos égési sérüléseket szenvedett, és ismét sok időt töltött kórházban.

A 17-szeres világbajnok, 13-szoros Európa-bajnok, 7-szeres szovjet bajnok azonban nemcsak bajnok és hős volt, hanem igazi túlélő, igazi újrakezdő. Moszkvába költözött, és saját cipőcéget hozott létre, aminek a neve Második Lélegzet lett. Később megkapta az UNESCO Fair Play-díját is, és az 1978-ban felfedezett 3027-es számú kisbolygót is róla nevezték el.

Nyitókép: Facebook

Tovább olvasok