Egy idegenlégiós barátnője voltam, akitől mindenki féltett…

Mindig vonzódtam az egyenruhás férfiakhoz. A környezetemben tudják ezt, és sokat ugratnak miatta. Volt már rendőr, biztonsági őr és börtönőr barátom.

Szeretem a határozott pasikat, talán ezért is vonzom őket. Amikor azonban Kristóffal kezdtem járni, a barátnőim felhördültek. Azt mondták, legyek észnél, a vesztembe rohanok. Egy volt idegenlégiós?! Gondoljak bele, embereket gyilkolt, a légióba amúgy is csak a bűnözők mennek.

„Biztosan durva múltja van, csak nem mondja el neked” – ijesztgettek. Nem tudtak meggyőzni. Utálok általánosítani, úgyhogy a baráti „jó tanácsok” után sem szaladtam világgá. Jól tettem, mert rengeteget megtudtam egy különleges világról, valós infókat, nem pedig kitalációt. Például az is butaság, hogy a légió tele van szökött bűnözőkkel… Kristóf sem az volt.

Ettől függetlenül nem állítom, hogy az összes idegenlégiós olyan, mint az exem. Ám egy biztos: sok olyan mítoszt terjesztenek róluk, amiknek köze sincs a valósághoz. Az viszont igaz, hogy Kristóf a légiós múltja miatt sokban különbözött másoktól. Ennek éppúgy voltak előnyei, mint hátrányai…

Előny: Megbízhatóság

Kristóftól soha nem várhattam mást, csak az igazat. Mindig közölte, amit gondolt – néha talán túl nyersen, de engem ez nem zavart. Tűzbe tettem a kezem az őszinteségét illetően. Egyszer azt mondta, hogy a hazugság a legmegvetendőbb dolog. Csak a kisfiúk vagy a lúzerek keresnek ilyesmiben menedéket. Egy igazi férfi nem fél kimondani, amit gondol, és nem fél előállni az elvárásaival.

Ezt egyértelműen a légiós múltjából hozta. Sokat mesélt az ottani életről, ahol sem kiképzéskor, sem bevetésekkor nem volt helye mellébeszélésnek, „szépítésnek”. „Ha több hónapot töltesz a dzsungelben a bajtársaiddal, az őszinteség életbevágó – mondta. – Nem játszhatod el a társad bizalmát, mert az mindenkire nézve veszélyes. A túlélés múlhat rajta.”

Hátrány: Kérlelhetetlenség…

Kristófnál nem voltak árnyalatok, csak fekete és fehér. Ha például nem sikerült valami, amit szerettem volna, hozzá hiába futottam vigaszért. A magyarázatokat mindig kifogásként értékelte, emiatt sok konfliktusunk volt.

Miért hiszem, hogy ennek is a légiós múltjához van köze? Mert sokat mesélt kivitelezhetetlennek, vagy épp értelmetlennek tűnő feladatokról, és megszokta, hogy mindent teljesítenie kellett. Aki kifogásokat keresett, az gyenge volt. Az elbeszélése szerint sokan nem is a kiképzés keménységén véreztek el, hanem ezen a feltétel nélküli engedelmességen.

A testi fenyítés azonban ilyenkor is megtette a hatását – egy idő után a legvagányabbak is megtörtek, és gondolkodás nélkül teljesítették a parancsot. Az viszont nem igaz, hogy a légióban a felettesek agyon is verhetik a katonákat. A fegyelmezés ésszel történik – mondta Kristóf-, de attól még hatékony és fájdalmas.

Hátrány: Hiányos szexuális kultúra

Bár külsőre eszméletlenül dögös férfi, az első közös éjszakánk nagyon meglepett. Közel sem sikerült olyan kirobbanónak, mint amilyennek terveztem, vagy amilyennel a barátnőim ugrattak. Aztán rájöttem, hogy Kristófnak nem volt annyi ideje tapasztalatot szerezni, mint egy átlagos 29 évesnek.

Ha civil életet élt volna, jó pár barátnő és szexuális kapcsolat lett volna mögötte. De a légióban nem voltak nők, sem a laktanyában, sem terepen. Így a középiskolai szerelmeken kívül szinte csak prostikkal volt dolga. Ez természetesen a szexuális kultúráján is meglátszott. Gyakorlatilag én tanítottam meg a minőségi testi együttlétre.

Előny: Izgalmak

Mivel sok dologban korlátozták a légióban, később minden újdonságra nyitott volt. Azt hiszem, így kárpótolta magát a hosszú ideig tartó egyhangúságért. Viszont volt néhány napirendi pontja, amit sehol és semmilyen körülmények között nem adott fel, például az edzés.

A vállalkozások terén is merésznek bizonyult, nagy emberismerettel rendelkezett. Kiválóan válogatta meg maga körül a barátokat, üzlettársakat. Ez sikeressé tette – ugyanakkor sokszor láttam rajta, hogy szinte a hidegségig elfogulatlanul méri fel, kitől mire számíthat. Azt hiszem, ezt a képességét is a katonáskodás során sajátította el.

Bár izgalmas és tartalmas másfél évet töltöttünk együtt, végül elköszöntünk egymástól. Nem bírt nyugton maradni, vitte a vére – külföldre költözött, ahová nem tudtam és nem is akartam követni. De soha nem fogom bánni, hogy rajta keresztül egy egészen más világba is beleláthattam.

Iza történetét Greta May jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash