Einstein: Szerelemből egyes, zsenialitásból ötös…

„Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.”

Albert Einsteintől származik ez a mondás. Márpedig ha ő mondott valamit, azt mindenféle matematikai tétellel be is tudta bizonyítani. Pedig a XX. század legnagyobb tudósaként is emlegetett férfi – akit a hétköznapi ember leginkább a híres relativitáselméletéről ismer – állítólag megbukott matematikából.

Ám most ki kell ábrándítsam azokat a fiatalokat, akik nem jeleskednek ebben a tárgyban, és vigaszt nyújtott nekik a legenda: a hír nem igaz. Csak épp a tanulmányi minősítéshez rendelt érdemjegyek azóta megváltoztak, és ez okozott félreértést.

Az viszont igaz, hogy kiskorában a cselédlány csak úgy hívta, „a kis hülye”, mivel elég nehezen tanult meg beszélni. Mielőtt kimondta a mondatokat, először magában ismételgette. Ma speciális nevelési igényű gyerekként tartanák őt számon, de akkor csupán értelmi fogyatékosnak gondolták.

A KÉPEN EINSTEIN 3 ÉVESEN, FORRÁS: WIKIPÉDIA

De volt ennek előnye is, hiszen ő a lassú fejlődésének tulajdonította azt, hogy felnőtt fejjel megalkotta relativitáselméletét. Mert így sokkal többet töprengett a tér és idő problémáján, mint mások. Az biztos, hogy sokat gondolkodott, így sok mindent meg is kérdőjelezett.

A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben.

De pont ez a kételkedés vitte előbbre, hiszen, ha valaki mindent elfogad úgy, ahogyan mások azt megmondják, soha nem alkothat újat, jobbat, nagyobbat. „A legfontosabb: nem szabad abbahagyni a kérdezést” – mondta.

Bár a relativitáselméletről jut a legtöbbet az eszünkbe a neve, Nobel-díjat mégsem ezért, hanem a fényelektromos jelenséggel kapcsolatos munkájáért kapott. 1921-ben a realativitáselmélet túlzottan vitatott volt, hogy Nobel-díjat érdemeljen, így a bizottság úgy döntött, hogy egy korábbi munkájáért adják oda a díjat.

Igaz, a zseniségnek ára van. Nem lehet könnyű egy ilyen emberrel az élet. Nem volt könnyű karaktert, elég ironikusan nyilvánult meg másokkal szemben. Nála talán az empátia kárára ment a sok felfedezés. Ez pedig a feleségével való kapcsolatában is megmutatkozott.

Lemondasz arról, hogy otthon kelljen maradnom veled; bárhová elmennem vagy utaznom veled, (…) befejezed a velem folytatott beszélgetést, ha azt kérem; azonnal kimész a dolgozószobámból vagy a hálószobámból, ha azt kérem.

Ezek voltak a nő felé támasztott elvárásai. Nem csoda, hogy az asszonyon eluralkodott a depresszió.De az is lehet, hogy szarkasztikus páncélja érző lelket takart. Hiszen az egyik osztálytársa elmondása szerint gyönyörűen hegedült, és nagy tűz volt a zenéjében. Szerinte „azon meghasonlott személyiségek közé tartozott, akik pontosan tudják, hogyan védjék meg tüskés külsővel finom és mély belső világukat.”

Nyitókép: Wikipédia

Tovább olvasok