Elvált nőként csak azt várom a pasiktól, hogy szórakoztassanak…

Amikor Évi elvált a férjétől, nem gondolta volna, hogy annyira megszereti majd az egyedüllétet, hogy ez hátrányt jelenthet.

Friss egyedülállóként hallani sem akart semmiféle kapcsolatról, ami érthető is, hiszen egy több mint tíz éves házasságot kellett elgyászolnia. Na persze nem akart egy életre magányos maradni, de nem siette el, hogy új férfit engedjen be az életébe. Kb. egy évig tartott ez az időszak.

Aztán egyszerre csak úgy érezte, hogy most már szüksége van valakire.

Még akkor is, ha egyébként rendkívül hasznosan töltötte a szabadidejét: kreatív hobbikban, sportban találta meg önmagát. Nem ért rá unatkozni, de azért olykor-olykor elkapta a vágy, hogy jó lenne két erős kar, ami átöleli. Egy váll, amire ráhajthatja a fejét. És persze a testi örömök is hiányozni kezdtek…

Belevágott hát az ismerkedésbe egy társkereső oldalon. Regisztrálás után elég gyorsan elhalmozták az érdeklődő férfiak üzenetekkel. Meglepődve, örömmel tapasztalta, hogy van miből válogatni. Nem voltak nagy igényei, sem konkrét elképzelései, csak úgy, különösebb feltételek nélkül ismerkedni akart.

Pár hónap alatt ki is alakított több futó kapcsolatot. De ennél többet nem. Rá kellett jönnie, hogy nem a pasik nem akarnak elköteleződni – hanem ő…  Bárkin túllépett, aki a közös jövőt kezdte emlegetni. Annyira megszerette ezt az életformát, hogy senkivel nem akart heti egy-két alkalomnál többször együtt lenni.

FORRÁS: UNSPLASH

Ám egy nap találkozott egy férfival, aki tényleg komolyan megérintette. Még azt is lehet mondani, hogy őszintén megszerette… de annyira nem, mint saját magát. Így hát elkerülhetetlen volt a konfliktus. Tamás szintén elvált, de neki nem voltak gyerekei, akik megtöltsék élettel a napjait.

Nem voltak értelmes hobbijai, amikkel hasznosan tölthette volna az idejét. A boldogságot a kapcsolatuktól várta, így nagyon hiányzott neki Éva a mindennapokból. Azt szerette volna, hogy többször találkozzanak, többet legyenek együtt. Sőt, ennél is továbbment: felajánlotta, hogy költözzenek össze. Erről persze Éva hallani sem akart. Nem volt hajlandó lemondani arról, hogy szabadon ossza be az idejét.

Azzal védekezett, hogy az ő korukban már nem az az összetartó erő, hogy közös jövőt építenek. Bőven elég, hogy időnként együtt vannak, esetleg nyáron elmennek üdülni. Tamásnak viszont mindez kevés volt. Azt állította, hogy Évi biztos nem is szereti, ha csak ennyire vágyik. Az első és az utolsó veszekedésük is emiatt történt… Végül különváltak útjaik, mert nem tudtak megegyezni.

Éva azóta is cserélgeti a partnereit, és kiválóan érzi magát a bőrében. Néha azonban elbizonytalanodik, hogy jól döntött-e. Mi lesz, ha túl későn ébred rá, hogy újra párkapcsolatban akar élni? Tamással akár életük végéig kitarthattak volna egymás mellett – tűnődött el a múltkor. De aztán hamar túllépett a kétségein. Azt hiszem, ő tényleg azt az életet éli, amire igazán vágyik.

Éva történetét Molnár Csanád jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok