Ma démoni szeretőt játszom, holnap elesett áldozatot!

Sajnos vagy nem sajnos, olyan nő vagyok, akinek soha semmi sem jó. Aki kitalálja, hogy most ő szingli lesz, vagy feleség, vagy karrierista, vagy szerető. Egy darabig élvezi, aztán berobban a pánik, hogy nem is ezt akarja… 

Most éppen a nagyvárosi, egyedülálló, önfenntartó nő karaktere csábít. Számomra most az az etalon. A megközelíthetetlen, erős és kissé félelmetes… Egy Wonder Woman. Mindig friss, mindig üde. Magassarkúban tipeg föl-le az irodában, és mindenre tudja a választ. Nem esik kétségbe semmitől.

Esténként egyedül költi el az otthonában a trendi vacsoráját. Hozzá vörösbort iszik. Vacsora után még kicsit olvas, majd reggel kipihenve ébred, és határozottan vág neki a napnak. Nos, a karakter tökéletes, de hozzám kicsit túl merev lett. Ezért úgy döntöttem, váltanom kell…

Minden ott kezdődött, hogy meghúztam a bokám futás közben, úgyhogy egy időre kilőttem a magassarkúm az űrbe. Mégsem tehetem tönkre a bokám, akármennyire is nő vagyok. Így hát tornacipőt húztam, farmert, meg egy laza pólót. Nem sminkeltem, mivel úgy éreztem, a szettemhez nem illene.

Bicegve léptem be a munkahelyemre, és hirtelen mindenki érdeklődni kezdett, mi történt a lábammal. Akkor pedig megtetszett az elesett nő szerepe… Óh, csodálatos érzés! Mindenki segíteni akart, mindenki sajnálkozott a sérült, szép arcú kolléganő fölött. Persze gyorsan unalmassá vált a játék, mert a személyiségemtől túl távol áll ez a karakter.

FORRÁS: UNSPLASH

Akkor ki legyek? Mogorván néztem a tükörbe péntek este. Talán nem kellene beskatulyáznom magam egy-egy szerepbe. Talán el kellene fogadnom magam annak, aki vagyok, és nem a külsőségekkel foglalkozni.

Rájöttem, hogy nem leszek jobb nő – sem magassarkúban, sem tornacipőben – amíg nem fogadom el saját magam.

Attól, hogy simulékony vagyok egy férfival, nem leszek hozzáillő partner. Hiába látom, hogy milyen nőre vágyik, hiába tudom eljátszani egy darabig a kellő szerepet. Hosszú távon nem megy. Na és itt üt be a pánik! Ha nem idomulok, ha nem simulok… ki fog engem szeretni és elfogadni?

Gyorsan meg is adtam a választ magamnak, mielőtt a kétségbeesés ragadós palástja a vállamra feszült volna: ha szerencséd van, jön egy pasi, és nem fogja zavarni egyetlen hibád sem. Ha… szerencséd van. De ha igazán tartós és jó kapcsolatot akarsz, ahol feltétel nélkül szeretnek, kezdj el megbarátkozni saját magaddal!

Nyitókép: Unsplash