Leszavaztam a szerelmet, mostantól ésszel választok párt!

Mi a szerelem? Sokan mondják, hogy egy megfoghatatlan, leírhatatlan, csodálatos érzés, ami olyan magasságokba repít, ahova ember másképp nem jut el.

Ha pedig viszonzatlan, akkor nyomorba dönt, elpusztít és lelök abba a mélységbe, amit az emberi lélek egynek érez a földi pokollal. Hát… nem tudom. Nem vagyok meggyőzve. Voltam már magasságban és mélységben is a párkapcsolatomban, de hogy ezt nevezzem szerelemnek, az nekem kicsit sántít.

Az a bajom az egésszel, hogy nem hiszek benne.

Mulandó érzelemnek tartom. Kiszámíthatatlan és elillanó valaminek, ami napról napra, vagy akár percről percre változik. Többre becsülöm a szeretet, tisztelet, megértés, megbocsátás fogalmait, amik – szerintem – sokkal tartósabb párkapcsolathoz vezetnek.

A mai világban nagy hangsúlyt fektetünk a tudatosságra. Ez jelen van a munkánkban, a gyereknevelésben, még a táplálkozásunkban is. Akkor miért ne vinnénk bele a tudatosságot az érzelmeinkbe? Vagy a szerelem egy olyan dolog, ami pont ezt a tudatosságot kell, hogy felborítsa? De miért?

Ha ésszel tudjuk, hogy ennek sírás lesz a vége, akkor miért megyünk bele? Kamaszként még megértem. Akkor én is átéltem valami rózsaszín ködös hormontúltengést, amit bátorkodtam szerelemnek nevezni. Ez rendben is van. Egy kamasz éretlen, próbálgatja a szárnyait, ismerkedik a testével, lelkével. Érzelmekkel, amiket sosem tapasztalt még.

FORRÁS: UNSPLASH

De egy felnőtt, 30 éves ember, aki már tapasztalatokban és élményekben gazdag? Miért engedi, hogy ez a szerelemnek csúfolt őrület maga alá gyűrje? Nem lenne okosabb dolog tudatosan választani párt magadnak, aki mondjuk korban, érdeklődési körben, egzisztenciában is jól passzol hozzád?

Egy embert, akit tisztelsz, becsülsz, kedvelsz. Akivel ki tudod alakítani azokat az érzéseket, amik valóban tartósak. Amik nem múlnak és nem szűnnek meg, hanem benned vannak egy egész életen át. Talán van, akinek rémisztő, amit most megfogalmaztam.

Lehet, hogy rosszul látom. Lehet, hogy ez csak védekező mechanizmus. De egy biztos: tudom, hogy többségünk várja és kívánja a szerelmet. Ha viszont soha nem talál ránk, nem élhetünk ennek az árnyékában. Én legalábbis nem szeretnék.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok