Megcsaltam a feleségem, megbuktam mint férj…

Szeretem a feleségem. Szeretem mint embert, mint a gyermekeim anyját. Jó anya. Ezt szeretném leszögezni, mielőtt elmondom a történetemet.

Azt is szeretném elmondani, hogy nem minden fekete és fehér. Sajnos az élet nem ilyen. 2 szép kislányunk van. 3 és 8 évesek. Csodálatos gyerekek, kívánni sem lehet tőlük jobbat. A feleségem olyan műgonddal neveli és egyengeti őket, hogy bármelyik nő megirigyelhetné.

Viszi őket a suliba, oviba, magánórákra. Tanul velük otthon. Főz, és vezeti a háztartást. Emellett pedig még mindig csinos és kívánatos a külseje. A barátaim heccelnek is eleget vele, hogy vigyázzak, mert egy ilyen nő, még ha 40 éves is, hamar talál magának egy fiatal, ereje teljében lévő férfit. Ezen mindig hangosan felnevetek, és visszavágok valami frappáns mondattal, de belül… rettegek.

Minden éjjel, amikor a lányok már alszanak, a nejem és én ágyba bújunk. Olvasunk, vagy beszélgetünk. Megbeszéljük a napunkat, a következő nap feladatait, összeegyeztetjük a programjainkat, és álomba merülünk. De néha, amikor ő már alszik, én nyitott szemmel fekszem a hátamon, és bámulom a plafont. Mocskosnak érzem magam.

Sőt, néha odáig fajul az önmarcangolásom, hogy egyenesen gyűlölni kezdem magam azért, mert nem vagyok más, csak egy csaló…

Egy ártatlan munkahelyi flörttel kezdődött. Csak néhány mosollyal, amit az új kolléganő küldött felém. Aztán egyre többet kereste a társaságomat. Bent maradt túlórázni, amikor én is. Csatlakozott hozzám az ebédnél, és csak beszélt, és csacsogott, és nevetett azzal a csodálatos zengő hangjával. Pontosan tudtam, mire megy ki a játék, és úgy voltam vele, hogy ezek a kis semmiségek még jót is tesznek nekem.

FORRÁS: PEXELS

Kicsit felpezsdítik a vérem, és én újra férfinak érzem magam, nem egy kétgyerekes 50-hez közeli apukának. Nem léptem semmit, csak hagytam, hogy ez a 27 éves csoda udvaroljon nekem. Hónapokig játszottuk ezt. A lány egyre izgatottabb lett – és vele együtt én is. Pezsgett körülöttünk minden, én pedig annyira jól éreztem magam vele, hogy már vártam a hétfő reggeleket, hogy újra láthassam.

Aznap délután szakadt az eső, amikor megkért, hogy vigyem haza munka után. Én pedig megtettem. Már az autóban tudtam, hogy fel fog hívni magához, és azt is, hogy menni fogok… Mert gyenge voltam! Mert egy farokorientált férfi vagyok, rossz férj, gyenge jellem, rossz apa, vagy nem tudom, mi még, de annyira vágytam arra a nőre, hogy úgy éreztem, ma szabadságot adok magamnak a házasságomból.

Szabadság… most minden éjjel fekszem az ágyamban, és rettegek, hogy kiderül, viszonyom van. De leginkább attól rettegek, hogy megbuktam mint férfi…

Nyitókép: Unsplash