Csúnya válás: A párod volt, ma fröcsögve gyűlölködő ellenség…
A szerelem az egyik legerősebb emberi érzelem. A másik talán a gyűlölet. Sajnos a kettő sokszor pont ebben a sorrendben követi egymást.
Mindannyian bizakodva és reménnyel telve állunk oltár elé – de van, hogy egy házasság mégsem sikerül. A kudarc érzését pedig csalódás, indulatok és düh kísérik. Nem elég az érzelmi sokk, hogy a közös élet – amit olyan szépnek terveztünk! – unalmas, vagy épp förtelmes lett.
Az elfojtott bűntudattal, az új élettől való félelemmel, az igazságos világba vetett kétségeinkkel is meg kell küzdenünk. És ott vannak a „fincsi” gyakorlati dolgok. Kié legyen a ház, hol maradjon a gyerek? Kit illet a nagyi régi festménye, és ki tartja meg a kutyát?!
Minden döntés egy tőrdöfés a szívbe, hiszen a csalódásunkra emlékeztet. A fájdalom, az indulatok hatására pedig sokan az ösztönök szintjére süllyednek. Nem akarnak mást, csak bosszút, mert azt hiszik, úgy könnyebb lesz túlélni. Ilyenkor jellemző, hogy a válófélben lévő ex mindent IS akar.
A kiselejtezett, törött lábú széktől kezdve a padláson lévő, lejárt szavatosságú patkányirtószerig. A főbb vagyontárgyakról nem is beszélve. Ne maradjon már egy árva húsklopfolója se annak a szerencsétlennek. Ha nem volt jó neki ez a házasság, hát igya csak meg a levét…! Amúgy sem dolgozott egész életében, vagy ha dolgozott is, hát nem annyit keresett/költött a házra/családra/gyerekre…
A másik jellemző húzás az ex megalázása. Hiszen olyan jó érzés mindenkinek elmesélni, hogy valójában egy renyhe állat. A büdös zokniját évekig az ágy mellé dobta. Nem főzött. Nem törődött a gyerekekkel. Az ágyban béna, és amúgy csupa pattanás a háta…
FORRÁS: UNSPLASH
Sokan még Facebook-posztokban is tolják a gyalázkodást. Erre sem lehet senki büszke. A bosszú legtragikusabb formája mégis az, amikor a közös gyereket használják fel. Érthetetlen, hogy tud valaki úgy belesüllyedni a gyűlöletbe, hogy eszközként tekintsen arra az életre, akit ő idézett világra, és akiért élete végéig felelősséggel tartozik.
Számtalan válóper húzódik el azért, mert a felek hamis vádakat kiabálnak egymásra és képtelenek megegyezni. Egyszer azonban vége lesz. Két ember, akik egykor sokat jelentettek egymásnak, hivatalosan is külön útra lép.
Ám az emlékek – emberségük vagy embertelenségük bizonyítékai – örökre velük maradnak. Letagadhatatlanul, eltörölhetetlenül. Minden hazug szó, hamis vád, embertelen megnyilvánulás. Szinte beleég a bőrükbe. Magukkal hurcolják, és nem tudják meg nem történtté tenni. A barátok, a rokonok, az emberek örökre megjegyezték.
Bármilyen csalódás ért, bármilyen indulatok dolgoznak benned egy válás során, minden szavad és tetted téged minősít.
Akkor is, ha becsaptak. Akkor is, ha bántottak. Akkor is, ha a másik hazudott, vagy szemét módon viselkedett. Az évek ugyanis telnek. A fájdalom, a düh, az indulat csillapul, de a lealjasulásod emlékétől nem szabadulsz. Sőt, egyszer apaként vagy anyaként is el kell számolnod a tetteiddel.
Mert a folyton növő gyerekeid egyre több értelemmel látják majd a múltat. Egyre több kérdést tesznek fel, egyre több kívülálló beszámolóját hallják. És végül véleményt formálnak arról, ki hogyan állta ki az emberség próbáját, amikor szétment a kapcsolat.
Kétségtelen, egy válás hatalmas fájdalommal jár. De ha bosszúhadjáratot indítasz, az csak átmeneti győzelem. Alkalmatlan szülőnek állítod be a másikat? Magadról is véleményt mondasz: hiszen te választottad őt a gyereked anyjának/apjának. Hazug, érzéketlen férfinak/nőnek kiáltod ki? Ha tényleg ilyen, miért húztál le éveket mellette?
Bárki hibázhat egy kapcsolat során. Bárki tévedhet párválasztáskor. De a választásunkat és a szeretetben eltöltött éveket ez még nem teszi semmissé. Egykor boldogok voltatok. Talán ő változott, talán te. Mindegy már. Valamiért nem jól működtök együtt – ez a korrekt megközelítés. Ennyi, és nem több.
Könnyű embernek maradni, míg boldogság és harmónia vesz körül. De mennyire vagy ember, ha az élet megrázza alattad a talajt? Mutasd meg magadnak, és mutasd meg másoknak is – hogy később ne kelljen szégyenkezned.
Nyitókép: Unsplash
