Ha egy nő nappal “cseléd”, éjjel nem lesz szenvedélyes démon!
Egy párkapcsolat elején dúl a szexuális szenvedély, a párok legszívesebben ki sem másznának az ágyból. Aztán ez idővel változik, felüti fejét a megszokás.
Jó esetben ez akár plusz mélységet is hozhat a szexualitásba: már tudod, mit szeret a másik, és ő is tudja, te mit akarsz. Ismeritek egymás érzékeny pontjait, és teljes egyetértésben tudtok akár új dolgokkal is kísérletezni. Rossz esetben viszont szürkeség és egyhangúság üti fel a fejét az ágyban. Főleg a férfiak szoktak azon panaszkodni, hogy úgy kell könyörögniük „egy kis szexért” otthon, pedig régen milyen szenvedélyes volt a feleségük…
Panasz helyett viszont sokkal fontosabb lenne megfejteni, mi áll a háttérben. A libidó csökkenésének rengeteg szervi vagy betegségből származó oka lehet. Sőt, vannak olyan élethelyzetek – rosszul alvó kisbaba, túl sok stressz stb. -, amikor egészen természetes, ha egy nőnek átmenetileg „nincs kedve”. Ha azonban minden ilyesmi kizárható, marad a lelki háttér. Erről pedig sokan hajlamosak elfeledkezni. Pedig érdemes lenne feltenni a kérdést: mikor kíván egy nő igazán egy férfit?
Éjjel démonikus szerető, nappal cseléd?
Van az a mondás, hogy a jó nő a konyhában szakácsnő, társaságban úrinő, az ágyban meg szajha. Ez nagyon jól hangzik, de a dolog nem ilyen egyszerű. Szerintem egy nő akkor tud igazán felszabadult lenni a szexben, ha az egyéb területeken is megbecsültnek érzi magát. Némelyek sajnos szinte „cselédként” funkcionálnak napközben.
FORRÁS: UNSPLASH
A nyolc órás főállás után a háztartás őrült robotjába csöppennek, amihez egyáltalán nem kapnak segítséget a társuktól. Ha egy férfi boldogan üldögél a tévé előtt, miközben „anyu” még lefekvés előtt a századik teendőjeként vasal – hát, ne csodálkozzunk, hogy ebből nem lesz szenvedélyes éjszaka! Ilyenkor egyszerűen a túlhajszoltság – vagy az elfojtott megbántottság következménye -, hogy a nő hátat fordít éjjel.
A pasim a gyerekem!
Szerintem az sem túl jó, ha a férfi anyuci pici fiaként kezd viselkedni a feleségével. Tudom, sok csaj hamar vevő erre. Szíves örömest kikészíti a férjének reggel, hogy milyen inget, nadrágot és zoknit vegyen fel. Szendvicset csomagol, sőt, hamarosan még a levest is megfújja annak a drága embernek.
A baj csak az, hogy bár az anyáskodás ösztönből jön, valójában nem igazán építi, hogy egyenrangú partnerként tekintsünk a másikra. Ha a nőd napközben egy tízéves gyerek szintjén kezelhet, éjjel nehéz lesz a nagybetűs férfit látnia benned…
Hitelesség
A szex leginkább agyban dől el. Még egy jó testű, igényes, külsőleg vonzó férfit sem fogok kívánni, ha a belső tulajdonságai nem férfiasságot sugallnak. Egy hosszú kapcsolatban pedig pláne vannak olyan fordulópontok, amikor meghatározó a másik viselkedése. Mert ebből látom, valójában mennyire számíthatok rá, mennyire ad biztonságot, erőt, mennyire érdemel bizalmat.
Nem hétköznapi dolgokra gondolok. Nem az a fontos, hogy ha becsapták a pasim a pénztárnál, akkor agresszívan felfortyan, vagy szó nélkül hagyja. Az viszont annál inkább, hogy egy komoly, jelentőségteljes életszakaszban mennyire számíthatok rá. Támogatott, amikor új munkát akartam keresni? Kiállt mellettem egy kellemetlen szituációban? Partnerként volt jelen a nehézségek során (például ő is felkelt a síró gyerek mellé éjszakánként)?
Nem egy esetet láttam, amikor a nő csendes csalódottsága ugyan nem vezetett váláshoz, hiszen „egyébként jól megvannak”. De egy-egy ilyen élethelyzet után sokat romlott a szexuális élet. Mert bár a testünk szeretkezik, az agyunk dönt arról, mennyire hitelesen képviseli partnerünk a másik nem tipikus – és kívánatos! – belső tulajdonságait…
Sorolhatnánk még az okokat, de ez természetesen az éremnek csak az egyik oldala. Mi, nők, szintén elkövethetünk hasonló hibákat. Van, hogy mi döngöljük lelkileg földbe a férfit, vagy mi nem vagyunk elég hitelesek a szerepünkben. Naná, hogy ennek a következménye is visszaüt a hitvesi ágyban! De ez már egy másik cikk témája…
Nyitókép: Pexels
