Már apám is megmondta, hogy sose legyek átlagos!

Apukámnak sok okos megszólalása volt. Az egyiket most értettem meg igazán. Emlékszem, nyolcadikos koromban az engedélyét kértem, hogy szőke melírok legyenek a hajamban, mert akkor az volt a trendi.

Erre annyit felelt, hogy nem kell mindig beállni a sorba. Azt hiszem, nem fogok csalódást okozni, ha azt mondom: természetesen szőke lettem. Ennek már legalább 15 éve, és minél több nap telik el, annál inkább értem, mit is akart mondani. De a megvalósítás még kérdéses.

Hogyan ne álljak be a sorba?

Ne legyen munkám? Ne akarjam kipróbálni magam különleges dolgokban, amit mások is csinálnak? És ha azt mondom, már eddig is azon voltam, hogy ne legyek olyan, mint mások – vajon elhinné bárki is? Hatalmas nyomás ez a lelkemen, mert néha csak szeretnék eltűnni az embertömegben, mint egy hatalmas óceánban. Mindig ugyanaz a kis hal lenni, amit ha elkapnak, akkor örökre vége.

Helyette vicsorogva hadakozok néha a Sorssal, mert én nem állhatok be a sorba, nekem nem oszthatja ugyanazt a kártyát az Élet. Hiába hiszem, hogy van valami hatalmasabb tőlem, még mindig képtelen vagyok elengedni a gyeplőt és hátradőlve várni. Még mindig erőszakosan nem akarok beállni a sorba, ezzel is egyre jobban oda sodorva magam.

FORRÁS: UNSPLASH

Pedig tényleg nem kell beállni a sorba. És ez nem azt jelenti, hogy mindent tökéletesen ellentétesen tegyél. Néha elég, ha csak megáll egy pillanatra az ember és megkérdezi magától, mit is akar igazán. Olyan sokszor vagyunk némán befolyásolva apró tettekkel, félig kimondott szavakkal, figyelemfelkeltő arckifejezésekkel! Még csak észre sem vesszük.

Úgy cselekszel, úgy beszélsz, úgy gondolkozol, ahogy mások szeretnék. Pedig valójában még csak nem is kérték. Szóval számomra nem beállni a sorba csupán ennyit jelent: felvenni végre a saját cipőmet, ami még soha ezelőtt nem volt ilyen kényelmes. Tudni, ki vagyok, mennyit érek, mit akarok. Tudni, hogy bármilyen kacskaringós az út, végigmegyek rajta, mert ez az én utam.

Soha nem éri meg elfelejteni, hogy az életet élvezni kell. Lehet sírással, de nevetéssel is eltölteni. Lehet futva, sietve a végéig, vagy lassan, minden pillanatára figyelve, minden embert megismerve, de legfőképpen önmagadat. Nem beállni a sorba nem azt jelenti, hogy ne menj oda, ahova mindenki megy. Inkább csak azt: ha nem akarsz, akkor minek erőlteted?

Nyitókép: Unsplash