A nyakadon lévő rúzsfolt mindent megölt köztünk…

Karmazsinvörös folt a nyakadon. Tudom, ki volt. Kiesett a kezemből a telefon, amikor felhívott a szeretőd és elmesélt mindent.

A frissen vágott virágot is levertem, a váza tele volt vízzel. A ruháidat kidobáltam a szekrényből. De a bort nem ejtettem el – talán mert túl erősen kapaszkodok belé. Hallom az autód, de nem akarom látni az arcodat. Helyette a sajátomat nézem a tükörben, összetört, akárcsak a szívem.

Már azt sem tudom, dühös legyek-e, vagy csupán csalódott. Ha belépsz az ajtón, hozzád vágjam a cipődet, vagy csak üljek csendben, míg össze nem pakolod a cuccodat a földről… A csendet választom végül, és csak a rubinvörös bort bámulom, amikor kinyílik az ajtó.

Beleszédülök az illatodba. Hallom, ahogy köszönsz, és újra ott vagyok a régi konyhában a legelső beszélgetésünknél. Abban a pillanatban tudtam, hogy te leszel a mindenem, elég volt csak hallanom a hangod. Ugyanazt érzem most, mint akkor: félelmet, amiért nem hallok mást, csak téged. Félelmet, mert tudom, hogy újra elvesztem.

A cipőd kifogástalanul tiszta, a nadrágod kissé gyűrött – vajon ő tette ezt? Ennyire siettél, mikor nála voltál, hogy még a nadrágodat sem tudtad levenni magadról? „Eszter… félreérted…” Felemelem a kezem, hogy hagyd abba. Nem akarom végighallgatni a szánalmas kifogásaidat. Rád nézek végül, de csak egyetlen dolgot látok: a nyakadon maradt a rúzsa. Legalább törölnéd le!

FORRÁS: UNSPLASH

A borom után nyúlok,és kortyolok egyet. Bármennyire is utálnom kellene azt a nőt, a rúzsok terén látott ízlése lehengerel. Nézem, ahogy idegesen bordó fejjel dörzsölöd a nyakadat, és egy gondolat jár csak a fejemben: meg tudnálak ölni. Mit képzeltél? Hogy sosem derül ki?

Háttérzajként bekapcsol a szád, ömlenek belőled a szavak, és próbálsz kibúvót találni. Azt mondod, nem érzel iránta semmit – de akkor miért vettél neki nyakláncot múlt hét szerdán, mikor állítólag meetingen voltál?

Azt mondod, csak egyetlen alkalom volt, de akkor miért kaptam fotókat több hónapnyi beszélgetésről? Arról, mennyire jól érzed magad vele? És miért mondtad neki, hogy úgy érzed, mellette újra megtaláltad az élet értelmét?

Még csak házisárkány sem voltam, annyira próbáltam jó lenni, annyira próbáltam elég lenni.

Eltart néhány másodpercig, mire rájövök: ennyi volt. Nincs tovább te és én, nincs tovább házasság, nincs tovább gyerekszoba. „Remélem, a csajod bírja a csávókat, akik egy forintot sem érnek, miután a céged az én nevemen van” – vetem oda. Ahogy kiejtem az utolsó szót,  elégedettség fog el. Te sem gondoltál mindenre… De ahogy megfordulok, a világ elsötétedik, és már nem érzek mást, csak fájdalmat.

Nyitókép: Unsplash