A válás fájdalmas – de nem kell gusztustalannak lennie!

Egy házasság vége sosem vidám dolog, ez tény – elvégre egykor úgy gondoltátok, együtt élitek le az életeteket. Sajnos van olyan, hogy ez végül másként alakul.

De szerintem még mindig jobb elválni, mint boldogtalanul élni egymás mellett évekig. Viszont ha már válunk, nem mindegy, hogyan tesszük azt – válás és válás között hatalmas különbségek vannak.

Lehet válni normálisan, értelmes felnőtt módjára, korrekten osztozva, és lehet bosszúszomjasan, évekig pereskedve, leszedve a keresztvizet arról, akit egykor szerettünk. Szerintem az utóbbit érdemes elkerülni, ha másért nem, már csak azért is, hogy később is tudjunk tükörbe nézni

Emlékezz rá, hogy egykor szeretted!

Igen – még akkor is, ha ezt most éppen nem is érted. És ha valakit egykor szerettünk (még ha el is múlt az érzés, vagy meg is bántott minket), saját magunkat, az egykori választásunkat és az együtt töltött éveket tagadjuk meg, ha kígyót-békát kiabálunk rá. Szabad valakit már nem szeretni, de a múltat úgysem tudod semmissé tenni. (Ráadásul nem is érdemes. Biztosan volt benne azért jó is, különben nem húztátok volna ennyi ideig.)

Ne akard kiforgatni mindenéből!

Lehet, hogy megcsalt, vagy más módon mélységesen megbántott, és most nagyon haragszol rá. Rendben, minden jogod megvan ehhez. De kiforgatni mindenéből (vagy legalábbis megpróbálni) ahelyett, hogy észszerű egyezségre próbálnátok jutni? Ez csak meghosszabbítja és megnehezíti az amúgy sem rövid és kellemes folyamatot.

FORRÁS: UNSPLASH

Nem azt mondom, hogy engedj át neki mindent, te pedig sétálj el egyetlen bőrönddel, de légy korrekt! Egyezzetek meg, kinek mi jár. Ne akard elvenni mindenét csak azért, hogy bosszút állj! Hidd el, azzal a pénzzel sosem lennél igazán boldog… Nem ér annyit.

A gyerek nem tehet semmiről!

Ha van közös gyerek, még fontosabb, hogy a lehető legkevesebb vita/huzavona legyen. Hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzátok neki. Mindig a szülei lesztek, még ha közben el is múlt köztetek a szerelem. A legcsúnyább dolog a gyereket bevonni a válási játszmákba. Szidni előtte a másikat, választás elé állítani. Ne felejtsd el: ilyenkor saját magadat is minősíted, elvégre te tartottad alkalmasnak az exedet arra, hogy családot alapíts vele…

Kommunikáljatok!

Egy közös életet felszámolni, osztozkodni, igazságosan elosztani a javakat nem sétagalopp. De ha megpróbáltok higgadtan kommunikálni, netán segítséget kértek egy külső, semleges szakértőtől (például mediátortól), évekig húzódó pertől kímélitek meg magatokat. Gondold át: megéri még évekig kapcsolatban maradni vele, bíróságra járni? Vagy inkább boldogan és szabadon szeretnél élni, anélkül, hogy még mindig az exeddel vitázol?

Vállalj felelősséget!

Ahogy egy jó, úgy egy rossz kapcsolathoz is ketten kellenek. Lehet, hogy most azt hiszed, te nem követtél el hibát a kapcsolatban. De olyan nem létezik, hogy az egyik fél tökéletes, a másik meg egy hülye. (Ha igen, felmerül a kérdés, miért házasodtál össze vele…) Egy kapcsolat sosem pár hét alatt jut odáig, hogy válás legyen a vége. Ha már nincs mit tenni, és kizárt a javulás, tarts egy kis önvizsgálatot.

Ne csak az ő hibáit lásd! Gondold végig, te mit csinálhattál volna jobban, vond le a megfelelő következtetéseket, hogy a következő kapcsolatodban már ne kövesd el ugyanezeket a bakikat. Mert ha csak odáig tudsz eljutni, hogy mindenről ő tehet, akkor nagy valószínűséggel hamarosan ugyanebben a helyzetben találod majd magad egy másik férfi/nő oldalán…

Nyitókép: Unsplash