A szexuális zaklatás akkor is bűn, ha nő teszi férfival

Akkoriban a srác, aki velünk dolgozott, egyedüli férfiként próbálta állni a sarat köztünk. Sem a külseje, sem a személyisége alapján nem lehetett volna a nők bálványának nevezni.

De képzett volt és talpraesett. A munkájában nem találtál kivetnivalót. Az egyik éjszakai műszakban odasomfordált hozzánk. Négyen voltunk beosztva. Nem volt épp egy mimóza lélek, ezért meglepő volt látni, ahogy egyik lábáról a másikra állva, körülményeskedve adja elő, miről is szeretne beszélni velünk.

A közvetlen felettesünkről volt szó, aki szintén nő volt. A csaj behívatta magához, és elég furcsán kezdett viselkedni a megbeszélés közben. Mindenféle célzásokat tett, de amikor csak feszélyezett fészkelődést kapott rá válaszul, továbbment szimpla utalgatásoknál. Odalépett elé, masszírozni kezdte a combját, és végül… egyszerűen benyúlt a lába közé.

Gergő tanácsért fordult hozzánk. Láthatóan majd elsüllyedt szégyenében, de úgy érezte, egy nő talán jobban megérti a problémáját. Ami ezután jött, attól viszont én akartam elsüllyedni. A másik két kolléganő ugyanis kétrét görnyedt a röhögéstől – képtelenek voltak uralkodni magukon.

Gergő döbbenettől kikerekedett szemekkel, elnyílt szájjal figyelte a vinnyogásukat, majd rám pillantott. Annyira kellemetlennek éreztem a helyzetet, hogy csak egy fájdalmas grimaszra futotta tőlem. Miért találták annyira mulatságosnak a kolléga helyzetét ezek a nők?

Mert már a gondolat is vicces volt – legalábbis szerintük -, hogy egy férfi megalázónak találhatja az ilyesmit. Hogy nem élvezi, ha egy nő erőszakosan nyomul, félreérthetetlenül kimutatja a vonzalmát, vagy kéretlen happy finish-t ajánl fel neki. Ráadásul, mint mondtam, Gergő nem volt vonzó férfi.

Hál’ istennek, ritkán kerülök ilyen helyzetbe, akkor viszont minden alkalommal eltölt a szekunder szégyenérzet.

Gondolj bele: hogy éreznéd magad, ha ez a történet egy nőről szólna? Akit azért nevetnek ki, mert túl csúnyának tartják ahhoz, hogy bárkinek is kedve támadjon zaklatni. Azért, mert rossz érzés a számára, hogyha kéretlenül érnek hozzá. Még akkor is, ha szerinted az illető hölgy rendkívül rút, a férfi pedig, aki épp a lábai között matat, egy görög isten.

FORRÁS: UNSPLASH

De ha félretesszük a vonzó-nem vonzó kérdést – ami amúgy is tök szubjektív dolog -, a lényeg akkor sem változik. Ez a hatalomról szól. Van, aki azért csinálja, hogy erősebbnek érezhesse magát az áldozatánál. És akad olyan, aki egyszerűen nyerőbb helyzetben van. A munkahelyi zaklatásnál általában az utóbbi szokott előfordulni.

Gergő is ennek a csapdájába esett: a nő a főnöke volt, a srác pedig féltette a munkáját, féltette az egzisztenciáját, hiszen mindkettő a felettesétől függött. Férfiként ez a helyzet még kiszolgáltatottabbá tette. Jelentse fel? Ugyan, ki hinne neki? Menjen bele a dologba, hátha akkor gyorsabban vége lesz? Nem ezért gürizett annyit, hogy két diplomát szerezzen.

Ha pedig a testi erejét próbálja védekezésre használni, csak rosszul jöhet ki a helyzetből. Elvégre ő férfi, a főnöke pedig “gyenge nő”. Nem mintha a fizikai elégtétel lenne a legfőbb megoldás ilyen helyzetekben. De megint csak gondolj bele: ha egy nőt kéretlenül letaperol valami bunkó, a legáltalánosabb reakciója az, hogy reflexből pofon vágja. Egy férfi nem tehet ilyesmit.

Egyébként sem elég, ha az áldozat jóval erősebb, mint a támadója. Mert ettől még közel sem biztos, hogy rendelkezik akkora lelkierővel, hogy úrrá tudjon lenni a dolgon. Csak akkor és ott, abban a pillanatban fog kiderülni. Ez férfiakra és nőkre, izomkolosszusra és törékeny virágszálra egyformán igaz. A gyenge nő képe leáldozóban van, és szerintem a “női egyenjogúságot” lassan felválthatná az egyenjogúság. Ez lenne a helyes kifejezés. Azt kellene oltalmunkba vennünk, aki gyámoltalan, és annak segítséget nyújtani, aki kéri…

Nyitókép: Unsplash