Fülöp és II. Erzsébet a példa rá: A sírig tartó szerelem nem mese!
74 év házasság. A gondolattól is hanyattvágódom. Mennyi idő ez, kérem szépen?! Sokan összesen nem élnek ennyit, nemhogy házasságban!
Hány ember van a világon, akik éveken át élnek egyedül, magányosan halnak meg, vagy háromszor is megházasodnak, mire megtalálják az igaz szerelmet? Fülöp és II. Erzsébet házassága volt az élő példa arra, hogy nem csak a romantikus regények lapjain létezik a sírig tartó szerelem.
A házasság kemény munka. Nem pusztán arról szól, hogy rózsaszín ködfátyoltól elvakulva elrebegjük az igent. Majd hátradőlünk, mert azt hisszük: a szerelem megteszi a többit… Aki erre alapoz, az csúnyán beveri majd az orrát a bíróságon az asztalba, miközben aláfirkantja a válási papírokat.
Bármilyen fájó is a Jane Austen-lelkű hölgyeknek, nem a szerelem tartja össze a házasságot. Sajnos épp az a legillékonyabb ragasztó az egész kapcsolatvár építése szempontjából. Nem azt állítom, hogy tutira elmúlik, mert igenis létezhet még szerelem hetven év után is. De ha nem vigyáznak a tűzre, akkor csak hamu és füst marad utána.
A királyi pár példáját tekintve, náluk sem volt hiány imádatból. A 13 éves fiatal Erzsébet beleszeretett a 18 éves Fülöpbe, akivel 1947-ben házasodtak össze 13 év ismerkedést követően. Ez az, ami manapság sok kapcsolatból kimarad: egy alapos ismerkedés. Sokan csak úgy belevágnak a házasságba, és azt gondolják, ráérnek megismerni a másikat. Egy egész élet lesz rá.
FORRÁS: WIKIPÉDIA
Van szerelem, akkor minek várni a házassággal? Ezzel a gondolkodással szúrják hátba a boldog nyugdíjas éveiket házaspárként. Sokan válnak el a házasságot követő 1-2 évben, miután kiderült, mégsem passzol annyira a személyiségük vagy a jövővel kapcsolatos terveik, mint azt gondolták.
Akik pedig eleve úgy házasodnak össze, hogy “semmi gáz, ha nem működik, elválunk”, azok gyakran szintén keresztet vethetnek a házasságukra. Az, aki eleve B tervvel a zsebében vonul oltár elé, sokszor fel is használja a mentőövét.
Az az igazság, hogy a legtöbben igenis sírig tartó házasságra vágyunk. Hogy legyen kivel megöregedni. Nem azért, mert félünk az egyedülléttől, vagy kell valaki, aki segít a kanalat a szánkhoz kormányozni, amikor már remeg a kezünk az Alzheimertől. Hanem mert ilyen az ember: társra vágyik. Hogy legyen valaki, aki egy életen át szereti, gondját viseli a testének, a lelkének, és akiről ő maga is gondoskodhat.
Nemcsak kapni akarunk, hanem adni is. De ennek a megvalósulásához jól kell választani. Igazán ismernünk kell a leendő társunkat. Emellett szükség van olyan értékekre, mint a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és elfogadás. Az igény, hogy munkálkodjunk önmagunkon és a kapcsolatunk jobbá tételén. És kell még egy nagy adag kitartás.
Szerinted ezek nélkül működött volna Erzsébet és Fülöp házassága? Most tekintsünk el attól, hogy náluk nem divat a válás?! Hagyjuk figyelmen kívül a Korona sorozat sugallta, tengernyi bizonyítékokat mellőző pletykákat, amelyek arról szólnak, hogy Fülöp megcsalta a királynőt. Még ha így is volt: a királynő elfogadta férje viselkedését, és megbocsátott.
Azért, mert nem volt más választása? Vagy mert szerette Fülöpöt? Nem számít. Bármi is történt, vagy nem történt közöttük, a házasságuk működött. Ugyanis dolgoztak rajta. Biztos voltak gondjaink, párkapcsolati játszmáik, családi nézeteltéréseik. De képesek voltak felülemelkedni rajtuk, elfogadni, megbocsátani, továbblépni, változni.
Több mint 70 év elég lehetőséget kínált nekik arra, hogy igazán érett, összecsiszolt párrá váljanak. Márpedig ez a kulcs a szív tűzhelyének melegen tartásához és a halálos ágyig tartó szerelemhez. Ahol nemrég maga a királynő is virrasztott egész éjszaka a haldokló hercege mellett... Elvesztette azt, akivel mondhatni, leélte az egész életét.
Nemrég még egy idős, de nagyon boldog pár mosolygott vissza ránk. Miért ne hihetnénk, hogy a boldogságuk őszinte volt? És miért ne remélhetnénk azt: ha nekik sikerült, nekünk is összejöhet a sírig tartó szerelem?
Nyitókép: Wikipédia
