Aranykalitkába zárt a szerelem, de szétfeszítettem a rácsokat!

Életem egyik legnehezebb időszakán vagyok túl. Tíz év után kiléptem egy olyan kapcsolatból, amiben elmondhatatlanul kevésnek és magányosnak éreztem magam.

Az exem egy nagyvállalat vezetője volt, és gyakran utazott külföldre a munkája miatt. Szigorú és perfekcionista főnök hírében állt, nála soha nem lehetett tévedni, még a legapróbb hibákba is belekötött. Hogy hű maradjon a róla kialakult képhez, otthon sem viselkedett másként.

Állandóan úgy dirigált és irányított, mintha a beosztottja lennék. Soha nem dicsért meg, nem bókolt, nem bátorított. Ráadásul kontrollmániában szenvedett. Minden lépésemről tudni akart, ha távol voltunk egymástól, szigorúan elszámoltatott, hogy mit csináltam, merre jártam.

Példát kellett volna vennem róla, mert szerinte én csak egy hülye kis dizőz vagyok, aki semmi máshoz nem ért, csak a fenékriszáláshoz. Amúgy néhanapján tudott kedves és nagylelkű is lenni, de általában csak akkor, ha az érdekei úgy kívánták.

FORRÁS: UNSPLASH

Iszonyatosan fáj ezt bevallanom magamnak, de szépen belesétáltam a fondorlatos csapdájába. Sőt, még meg is könnyítettem a dolgát: önként és dalolva otthagytam az ígéretes énekesi karrieremet, csak azért, hogy minden időmet neki szentelhessem.

De hiába volt olyan fényűző életem, amiről mások csak álmodoznak, a lelkem éhezett.

Figyelemre, megbecsülésre, szeretetre. A testem pedig forró csókokra, szenvedélyes ölelésekre. Sajnos túl sokáig tartott, amíg rájöttem, hogy én ezt nem bírom végigcsinálni. Hogy nem tudok együtt maradni olyasvalakivel, aki folyton csak elvesz belőlem. Aki teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a véleményemet, a mondanivalómat, és folyamatosan megkérdőjelezi a döntéseimet.

Nagy árat fizettem érte. Annyi megaláztatást, annyi keserűséget éltem át az elmúlt években, hogy majdnem ráment az egészségem. Elkezdtem szorongani,  majd egyre jobban eluralkodott rajtam a feszültség, enni, aludni sem bírtam. Ezért is döntöttem úgy, hogy kiszállok. Fogtam egy nagy bőröndöt, összepakoltam a legszükségesebb holmijaimat, és elhagytam az aranykalitkát.

Nem tagadom, nagyon nehezen tudtam feldolgozni a történteket, szükségem volt pszichológus segítségére. A volt párom teljesen összezúzta az önbecsülésemet és a boldogságba vetett hitemet. Megrázó volt a felismerés, hogy egy igazi zsarnok elnyomása alá kerültem.

Életem legszebb éveit arra pazaroltam, hogy magamban kerestem a hibát, miért nem vagyok jó neki. És miért nem képes megbecsülni azt a szeretetet, amit adtam. Most már tudom, az egyetlen ember, aki meghatározhatja az értékemet, az ÉN vagyok.

Furcsa kimondani, hát még leírni, de már nem haragszom rá. Éppen ellenkezőleg, hálát érzek mindazért, amin keresztülmentem a vele töltött idő alatt. A rengeteg tapasztalatért, amik azzá formáltak, akivé váltam. És megkönnyebbülést érzek, amiért magam mögött hagyhattam a megfelelési kényszerekkel teli, gyenge énemet.

Kinga történetét Császár Zsanett jegyezte le.

Nyitókép: Unsplash