Megalázott feleség vagy, pedig többet érdemelsz!

Vidáman cseverésztünk a hatalmas étkezőasztal mellett. Dóri örült a látogatásomnak, ami kellemes csalódás volt.

A múltban történtek miatt nem voltam biztos benne, hogy jól fog elsülni a dolog. De ahogy haladt előre a beszélgetés, rá kellett jönnöm, hogy közel sem nekem szól az öröme. Tulajdonképpen bárkivel szívesen találkozott volna, csak végre egy felnőtt emberrel tölthesse az idejét.

Aztán Ricsi robogott a képbe. Szokás szerint vigyorogva rám kacsintott, Dórit ezzel szemben egy pillantásra sem méltatta. Futtában odadobott egy vastag köteg papírt, majd sietett is tovább.

– Ezeket nézd át, még mindig nem végeztél a könyveléssel – jegyezte meg. A hangja hűvös volt, foghegyről vetette oda az utasításait. Nem fordult hátra, így nem láthatta, hogy a paksaméta elvétette a célt: az asztal helyett a felesége arcába csapódott. Dóriról düh és szégyen elegye sütött, megfeszült vonásokkal bámult maga elé, de csak némán bólogatott.

Nem is értettem, miért tud még mindig meglepni Ricsi otrombasága. Annak idején sem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk. Egy időben náluk dolgoztam, és meggyőződésem volt, hogy én okozom a köztük lévő feszültséget. Ricsi kivételezettként kezelt: esténként hazafuvarozott, eljátszotta a mintaházigazdát.

Ha viszont Dórit figyelmetlenségen kapta, azonnal ledorongolta és kínos helyzetbe hozta előttem. Ráadásul a pasi mindig olyankor végzett hamarabb a munkával, amikor biztosan tudta, a felesége még órákig távol lesz, én pedig épp a kisbabájukra vigyázok. Ilyenkor borral vagy pezsgővel kínált, de nem fogadtam el.

FORRÁS: UNSPLASH

Dóri hamar sejteni kezdte, hogy a férje a bébiszitterre hajt. Próbálta  leplezni a dühét előttem, de az, ahogy elsötétült az arca, mindent elárult. Ezt is, mint annyi kisebb-nagyobb sérelmét, visszafogottan kezelte. Nem sokat érzékeltem abból, mi játszódhat le közöttük a színfalak mögött. Engem sosem vett elő – szinte még gyerek voltam, aki suli mellett dolgozott némi plusz kereset reményében.

Sajnos a sármos, érett férfi rögtön elvarázsolt. A fiatal lányok már csak így vannak vele, hogyha egy harmincas pasi nőként kezd tekinteni rájuk. Elhiszik, hogy az illető már ismeri az élet nagy titkait, mindent, amit ők olyan mohón meg akarnak tapasztalni végre.

De a rajongásomba keveredő félelmet csak Dóri érzékelte.

Ő – akit a férje addigra már mélyen megvetett, akit ostoba, haszontalan tyúknak tartott – pontosan látta, amit a zseniális, feltörekvő karrierista nem. Hogy az a lány, akit vakon próbált meghódítani, retteg tőle. Sejti, mi lenne a vége, ha mégis elfogadná azt a pohárka alkoholt, amit kissé erőszakosan tukmálnak rá, de a gond épp ez: csak sejti.

Haloványan, bizonytalanul érzi, hogy valami olyasmibe keveredne, ami ellen minden porcikája tiltakozik. Ricsi azonban a pornófilmek forgatókönyveit követte. Arra számított, hogy a gimnazista bébiszitter a való életben is kiéhezett szexistennőként veti majd rá magát. Pedig a középiskolás lányok a romantikus lovagregények világában élnek.

Végül Dóri volt az, aki kimenekített a helyzetből. Ő, akit már meg sem lep, hogy a férje arcon csapja a súlyos papírköteggel. Szánakozva néztem, hogyan szedegeti össze a szétrepkedő iratokat. Kínos csend támadt, míg kissé rendezte a gondolatait. Elmélázva figyeltem, hogyan ölti magára ismét a higgadt családanya és háziasszony szerepét.

Még mindig vonzó nő volt, bár tudtam, zavarja, hogy nem sikerült visszafogynia a terhességei után. Ahogy a férje vállalkozása beindult, Ricsinek szüksége volt valakire, aki amolyan titkárnői feladatokat lát el. Így Dóri sosem használta a diplomáját, ő vezette a könyvelést, fogadta az ügyfelek telefonjait, vitte a háztartást, és ő foglalkozott a gyerekekkel.

Ahogy teltek az évek, a sármos, harmincas pasiból kiégett, arrogáns zsarnok lett, akinek meggyőződésévé vált: mindent, amilyük van, ő egyes-egyedül ért el. Miközben Dóri ismét üres fecsegésbe kezdett, mintha mi sem történt volna, én szinte meg sem hallottam, miről beszél. Csak az a gondolat járt a fejemben: „Miért tűröd el?!”

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok