Te ki mernéd szolgáltatni magad a szerelmednek?

Ahogy a kora engedte, munkába állt. Nem azért, mert bárki is kényszerítette, és nem azért, hogy a megélhetését fedezze.

Mindene megvolt, ami kellett egy tini lánynak. Mégis zsigerből jött az önállóság iránti vágy. A szülei a mai napig adnának neki zsebpénzt és fedelet a feje felé, pedig már vagy tíz év is eltelt a nagykorúvá válása óta. De ő már jó ideje nem a szülők gondja, ott az öccse meg a húga – adjanak nekik!

Kata megállt a saját lábán. Egyszerre büszkeség és fájdalom egy ilyen gyerek a szülőnek, de a családja támogatta. Ment a feje után, ami a fővárosba, majd külföldre csábította. Nem torpant meg, bejárta a ranglétrát. Megbecsülte és mindenben meglátta a jót.

Az unalmas munka mellett a tanulásban lelte meg a kihívást, a tanulást pedig visszaforgatta a munkába. Végül saját üzletet indított. Szárnyalt. De még mindig fiatal volt, és bizonyos dolgokban tapasztalatlan. Egy sivár kapcsolatban élt, ami még inkább hajtotta a bizonyítási vágy és az önállóság felé.

Az energia, amit a magánéletébe nem tudott beletenni, a vállalkozásába került. Aztán jött egy nap, amikor úgy tűnt, odalett mindene… Akkor érezte először, hogy nincs tovább, vagy legalábbis ő nem ismeri az előre vezető utat. Úgy érezte, nincs ereje újra beállni gyakornoknak.

A szabadságvágya pedig sokkal erősebb volt annál, minthogy ismét adatrögzítő legyen valamelyik multihatalomnál. Lehet, hogy luxus volt a gondolatmenete, de őt nem ilyen fából faragták. Persze a szükség nagy úr. Miután mindene odalett, választania kellett.

FORRÁS: UNSPLASH

Vagy hazamegy a szülőkhöz, ahol munkára semmi esélye, maximum a helyi benzinkút bevételét növelheti lelkes mosolyával. Vagy keres egy extra olcsó albérletet, ahol nem kell a hazug exe önelégült képét néznie, és mindent újrakezd. Az utóbbit választotta.

Beköltözött abba az ütött-kopott, apró belvárosi lakásba, ahol talán még egerek is színesítették a szomszédságot. „Hello, az ablakban lévő muskátlid kicsit hervadt. Szerintem adj neki vizet” – csengetett be a lányhoz egy nap Peti, a szomszéd srác. Olyan korán, hogy talán még a nap sem kelt fel igazán.

Kata szólni sem bírt. Azt hitte, cukor kell az azelőtt sosem látott fiú kávéjába, vagy csak simán üdvözölni akarja az új szomszédot. De utólag kiderült, hogy ő már a költözéskor kiszúrta a lányt, a muskátli csak jó ürügy volt a csengő megnyomására.

Ez a semmilyen beszélgetés és a srác pimasz mosolya valamit megbizsergetett benne – talán sosem érzett korábban ilyet. A rövid eszmecsere után minden nap önkéntelenül is kipillantott az ablakon, hogy láthassa a másikat, ahogy éppen hazaér. És titkon várta, hogy újra becsenget. De nem tette.

Csak kósza intésekeket ejtettek meg a gangon.

Eltelt vagy egy hónap, mire újra szóba elegyedtek. Peti Mylow-t sétáltatta abban a parkban, ahová a lány olvasni járt. Vagy csak gondolkodni. Imádott az égig érő, fehér törzsű fák alatt elveszni a jövője tervezgetésében. A találkozás akár sorszerű is lehetett volna, de ez a park volt a legközelebb a házukhoz, így nem volt meglepő, hogy mindkettőjük ide járt.

Peti lehuppant mellé, elengedve földszintes kutyáját. A világ legtermészetesebb dolga volt, hogy együtt ücsörögnek azon a padon. Hamar szerelem kerekedett a beszélgetésekből.

– Költözz át hozzám! Sokkal nagyobb a lakásom, és lakbér sincs – mondta neki a fiú két hónap múlva. Kata nem tudott mit kezdeni ezzel, sosem tudta elfogadni a segítséget.

– Korai lenne – válaszolt tétován. De aztán belement a dologba.

Két hét múlva már együtt laktak. De valami nem volt rendben. Nem velük, nem a helyzettel. A lány nem tudta feldolgozni, hogy mindent megkap, amit csak kigondol. Azt tanul és azt dolgozik, amit csak akar, mert valaki mindenben támogatja. Ahogy anno a szülei…

Élete legnagyobb kihívása előtt állt: szembe kellett nézni önmagával és letenni a magányos farkas jelmezt. Meg kellett értenie, hogy nem attól lesz önálló, hogy nem fogad el semmit. Nem attól, hogy magányosan él a nagyvilágban. Meg kellett végre bíznia valaki másban is, önmagán kívül – de szerelmes volt, hát úgy döntött, hogy megpróbálja…

Nyitókép: Unsplash