Tőled tanultam, milyen nőre NINCS többé szükségem…

Nem volt több puszta illúziónál az, amit átéltem veled. Szerettem volna megállapodni. Mindennél jobban akartam, hogy végre része legyen valaki a mindennapjaimnak – hogy legyen végre valaki, akit szerethetek, és aki falak építése nélkül akar velem lenni. 

Azt hittem, hogy benned megtaláltam mindazt, amit kerestem. Eleinte azt mutattad magadból, amit látni szerettem volna. Azt adtad, amit kapni szerettem volna. Elhittem, hogy mindennél fontosabbnak tartasz, megettem a csalit, amit elém dobtál.

Úgy gondoltam, szeretsz. De ez nem volt több beetetésnél: csak azt akartad elérni, hogy mindennél, mindenkinél fontosabb legyél a számomra. Hogy eszemet vesztve, őrülten beléd szeressek. El is érted a célodat. Mindenki mást elhanyagoltam. Ha a barátaim hívtak, hogy sörözzük egy jót, lepattintottam őket, és téged választottalak helyettük.

Még a gyerekeim is háttárbe szorultak, mert elhitetted velem, hogy nekem már nem velük, hanem veled kell foglalkoznom. Veled kell töltenem minden szabadidőmet. Az volt a baj, hogy az életemnek egy olyan szakaszában jelentél meg, amikor nem voltam sem erős, sem határozott.

Sok párkapcsolaton voltam túl, és megelégeltem a bugyuta, átlagosnak sem mondható nőkkel való időtöltést. Ekkor láttalak meg. Úgy robbantál be az életembe, mint egy megvalósult álom: szép voltál, okos, művelt. Ezek elégnek tűntek ahhoz, hogy azt higgyem, te vagy a tökéletes nő.

Úgy éreztem, szeretsz és szükséged van rám. Az álmaim rabja lettem, de legfőképpen a tiéd. De csak egy kis időre. Az elején nagyszerű volt minden, de aztán jött a feketeleves. Megmutattad végre, ki és milyen vagy… Amikor már nem voltak barátaim, amikor már a saját  véreim sem voltak mellettem. Ekkor már érezted, hogy te lettél az első és a legfontosabb. És vissza is éltél vele.

FORRÁS: UNSPLASH

Hiába hittem, hogy megteremtjük azt a világot, amit megálmodtam. Rá kellett jöjjek, hogy nem egyenrangú partnerként kezelsz, hanem szinte szolgaként tekintesz rám. Ekkorra azonban olyan kicsi és gyenge lettem, mint előtted soha máskor.

Arra sem volt erőm, hogy szakítsak.

Annak ellenére sem, hogy éreztem, ez már egyáltalán nem jó kapcsolat, hiszen semmi nem szól benne rólam. Szerencsémre egy idő után már nem voltam számodra hasznos darab, így megtetted azt, amit nekem kellett volna.

Szakítottál. Sőt, hamarosan új áldozat után néztél. Ahogy eltűntél az életemből, érdekes módon napról napra, hétről hétre erősebb lettem. Már nem voltál mellettem, hogy elvedd az energiám, lerombold az önbecsülésem. Újra rátaláltam saját magamra, az értékeimre.

Jó ideig nem kerestem új partnert, de nem a csalódás miatt, hanem hogy ismét egy erős, határozott, céltudatos emberré váljak. Hogy ne másban keressem a támaszt, a kapaszkodót, hanem magamban találjam meg azt. Így találtam meg az igaz szerelmet, rád pedig már csak egy halvány mosollyal emlékezem: megtanítottad nekem, milyen az a nő, akire nincs szükségem.

Nyitókép: Unsplash