Megcsallak, mert nem elég a szeretet, amit tőled kapok
Ültök a kanapén, és fogod a kezét. A tévében valami újra ismételt sorozat fut, de te csak részben figyelsz rá, a gondolataid egészen máshol járnak.
Vársz. Várnád, hogy a lelkiismereted megszólaljon odabent, nem is érted, hogy miért nem érzel bűntudatot. De mintha nyoma se lenne.
Tizensok éve döntöttél amellett, akinek a kezét fogod most, és akkor azt érezted, senki más nem léphet be az életedbe rajta kívül. Tökéletes és kerek életet képzeltél magatoknak. De te nem az vagy, aki problémamentesen éli az életét. Tudod a helyes utat, és tiszteled a konvenciókat. Elismerően bólogatsz, ha valaki a hűséget választja, és a teljes elköteleződés előtt is fejet hajtasz.
De van az életednek egy olyan része, amely kicsúszott az irányításod alól. Talán gyerekkorodból eredeztethető az az állandó, szűnni nem akaró éhség, az a szeretet utáni igény, ami nem hagy nyugodni. Folyamatosan kapnod kell. Neked nem jók a szürke hétköznapok valakivel, szeretetben, még több és még több kell…
Úgy érzed, nem élsz igazán, ha nem kapsz mértéktelenül szeretetet.
Vagy amit te annak gondolsz. Mert a hétköznapokban fenntartani azt a lángolást, amire szükséged van, képtelenség. Akinek a kezét fogod a kanapén, már nem tudja megadni azt az izgalmat, ami akkor volt, amikor még ismerkedtetek. Ennek a hiánya az, ami átvette a kontrollt feletted.
FORRÁS: UNSPLASH
Apránként engedted közel magadhoz azt a „másikat”. A játszma tisztességtelen, tudod jól. Amíg a párod nyugodtan fekszik le melléd nap mint nap, és te biztonságban érzed magad, mert biztos vagy benne, hogy nem tud semmiről. Jó vele lenni, szereted, és amíg élsz, vele akarsz maradni.
De az ösztönök, a nyughatatlan érzések erősek. Mert rajta kívül mást is szeretsz. Hiszen hol van az megírva, hogy csak egy embert lehet szeretni? Hol van kőbe vésve, hogy más nem gyújthatja lángra a szívedet? Lehet, hogy nem is szerelem, amit a másik iránt érzel, csak erős vonzalom, lángra lobbant testi vágy?
Soha nem hagynád el miatta azt, akinek a kezét morzsolgatod itt, a kanapén. Nem hagyod, hogy beteljesüljön, de éppen ettől olyan édes. Ettől ragyogsz, ettől vet szét az energia, ettől szebbek a nappalok, és nyugtalanabbak az éjszakák.
A másik hely az, ahol újra érezhetsz. Ahol az lehetsz, aki igazán vagy, kiteljesedhetsz, ahol nincsenek szürkébe hajló napok. Izgató, újdonsággal teli kaland. Teljesen más, mint az, amit az iránt érzel, akivel nap mint nap együtt vagy. Mert a másik iránt érzett szeretet nem tart majd örökké, mert az ilyen hirtelen jött érzelmek, vágyak halálra vannak ítélve.
De valahol rémisztő is ez a titkos élet. A találkozó előtt már fejben egy másik életet élsz. Emlékképek rohannak meg, az előző együttlét buja képei borzongatják meg a testedet. Két életet élsz. Egyet azzal, akinek most a karja átölel, és egy titkos élet, amelyben nem mutatod meg majd az öregedő tested, nem akarsz vele élethosszig tervezni, akivel csak a most, ez az önző szörnyeteg létezik.
Akinek most a vállára hajtod a fejed, azt nem fogod megbántani azzal, hogy elmondod mindazt, ami benned zajlik, ami veled történik, mikor a másik titkos éned közétek furakodik. Az ösztönöd rabja vagy. Elnyomhatnád magadban azt a mélyen beléd kódolt vágyat, a kapcsolatotokat szétromboló testi éhséget. Ezt nem akarod.
Próbálod elfogadni magad így, éhesen a szeretetre, hűtlenként, tökéletlenül. Olyan emberként, akinek most még lételeme a vágy, és egy elítélt, skarlát betűs életet él egy másik mellett. És reménykedsz. Majd elmúlik.
Nyitókép: Unsplash
