Érettségiző fiatalok: Nem az ötösök tesznek értékessé!

2021-05-05 Szerintünk

„Az érettségizőkkel dobban a szívem” – olvasom egyre több profilképen a Facebookon, és tudatosul bennem: megint elszállt egy év.

Megint megmérettetés előtt áll, majd kirepül az életbe egy generáció, aminek tagjai sok fontos dologért lesznek majd felelősek. Felnőttek lettek, mostantól ők is alakítják, formálják a világot. Minden döntésüknek súlya van, egyéni és közösségi szempontból egyaránt.

Jó esetben egy szebb, értelmesebb, emberibbé élethez járulnak hozzá – rossz esetben… De nem, olyan nem lehet. Ahogy muszáj bízni az életben, a jóban, a szépben, úgy bízni kell a fiatalokban is. Megérdemlik, ahogy mi is megérdemeltük annak idején. Mégis, mintha mostanában sokkal divatosabb lenne fanyalogni…

Pedig mielőtt bármilyen kritikát kiejtünk a szánkon, eszünkbe kéne jusson: ezt a gyakran szidott generációt a mostani felnőttek tették olyanná, amilyen. A kor lenyomatai, amiben mindnyájan élünk, és aminek szokásaihoz mindannyian hozzájárulunk. Szóval, ha netán hibát találsz bennük, gyorsan nézz a tükörbe! Magadban is találhatsz.

Nem lenne jobb inkább az értékekre koncentrálni? 

Számtalan embertől hallom, hogy a mostani tizenévesek felelőtlenek, felületesek, hányavetik, csak a kütyüket nyomogatják. A környezetemben viszont sok ellenpéldát látok. Okos, felelősségteljes, széles érdeklődési körrel bíró középiskolásokat, akik évek óta felnőtteket megszégyenítő tudatossággal építgetik a jövőjüket.

Küzdenek, hogy megvalósítsák az álmaikat egy olyan világban, ahol hirtelen minden felfordult. Ahol biztonság helyett kérdőjelek vannak, konkrét jövőkép helyett pedig bizonytalanság. Látok egy generációt, aminek a tagjai már a környezetszennyezés kézzelfogható következményeivel néznek szembe.

FORRÁS: UNSPLASH

Akiknek néha még az is kérdéses, érdemes-e még bármiért is küzdeni a Földön. (Persze, hogy érdemes!) Fiatalokat, akik egy világjárvány árnyékában próbálják megvalósítani önmagukat és a terveiket. És nem adhatják fel. Az idő ketyeg, az élet nem áll meg, az érettségi napjain pedig minden nyomasztó körülmény ellenére úgy kell helytállni, mintha az elmúlt hónapokban nem rengett volna meg körülöttük minden.

Nekem is az érettségizőkkel dobban a szívem, pedig az én fiam még csak általános iskolás. Szorítok, hogy minden jól menjen, hogy a nehezített körülmények ellenére is jól teljesítsenek. De talán még jobban szorítok azért, hogy ezek a fiatalok a teljesítményre való törekvés mellett ne essenek a számok bűvöletébe.

Mert nem szabad elfelejteni, hogy a jegyek sosem a vizsgázó személyiségét, lelkét, emberségét minősítik. Egy gépies precizitásnak és száraz tudásnak köszönhető kitűnő bizonyítvány önmagában sosem lesz garancia a hivatás és a munka iránti alázatra. Vagy a szenvedélyes érdeklődésre, amitől egyre jobbá és jobbá akarsz válni.

Nem garantálja az empátiát és a megértést, az összefogásra való nyitottságot, a segítőkészséget, ami a munkatársakkal való kapcsolatokban elengedhetetlen. Nem árulkodik az olykor sokkal fontosabb képességekről: hogy mennyiszer tudsz felállni a padlóról, ha elestél. Felismered-e, amikor valamit már nem érdemes tovább erőltetni. Mennyire fogadod el mások véleményét, mennyire tesz tehetetlenné a kudarc, vagy éppen visz félre az önteltség, amikor minden jól megy…

Együtt dobban a szívem a sikeresen érettségiző fiatalokkal – de azokkal is, akik ebben a rideg számokkal és értékelésekkel teli világban valamiért éppen most nem tudnak maximális teljesítményt nyújtani. Üzenem nekik, hogy ne keresedjenek el! Ez nem a világ vége. A valóságban ugyanis nem a jegyek minősítenek, hanem valami egész más – az álmokat pedig többféle úton is el lehet érni.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok