Napóleon: A “korzikai ogre”, aki imádta a háborút

Hol nárcisztikus diktátornak ábrázolják, hol szabadsághozó vezetőnek. Kivételes öröksége annyira vitatott, hogy halála után még 200 évvel sem csökkent ismertsége.

Egy biztos: Napóleon nem csupán a történelem egyik legsikeresebb hadvezére volt, hanem az egyik legünnepeltebb és legellentmondásosabb uralkodója is. De mit tudott a férfi, aki egy korzikai nemes második fiából a 19. század legbefolyásosabb emberévé nőtte ki magát?

Az első öntudatos nemzet

Tudjuk, hogy a háború művészete Napóleon kisujjában volt. Olyan újításokat vezetett be a hadviselésben, hogy még az ellenfelek is tőle tanultak. A korszak vezetői azonban nem csupán harctéri modoráért gyűlölték, hanem azért, mert felrúgta a hatalmi status quót. Ma úgy mondanánk, újraépítette Franciaország (és Európa) brandjét.

Rendet vágott a francia forradalom káoszában, a csapongó rendeleteket koherens egésszé szervezte, ez lett a Code Napoleon, a francia polgári törvények alapja. Nagyrészt ma is érvényben van a törvénykönyv, amely világszerte hatott az igazságszolgáltatásra, törvénykezésre. Nem csupán az arisztokrácia vívmányait számolta fel, de biztosította a tulajdonjogokat, és nagyobb egyenlőséget teremtett.

A legnépszerűbb zsarnok

Amikor a napóleoni éra sötét oldalát említik, akkor általában annak elnyomó és háborús természetére gondolnak. A korzikai ogre – ahogy ellenfelei nevezték – tizenöt évig tartotta háborúban Európát. Hiába szerzett számos új területet, sokan őt teszik felelőssé a több millió halálos áldozatért, lebombázott városokért, hontalanná tett, megerőszakolt emberekért. Az állandó háborúzás kimerítette az országot, ám az is igaz, hogy a korszak nemzetközi politikája nem kedvezett a békének.

FORRÁS: WIKIPÉDIA

A rezsim autoriter voltát a titkosrendőrség és az erős cenzúra biztosította. Napóleon nem volt rest megfigyeltetni ellenfeleit, ha úgy látta, akár le is tartóztatta őket. A párizsi újságok száma erősen megcsappant uralkodása alatt, és családja sem szűkölködött a zsíros pozíciókban. Minden elnyomás ellenére azonban a rezsim roppant népszerű volt, a felvilágosult reformok kivájták helyüket az Óvilágban.

Tévedés, hogy törpe volt

A császár személyiségét szokatlan érdekességek tették még izgalmasabbá. Imádta és gyakran fogyasztotta az ánizsos édesgyökeret. Női szépségű, hibátlanul manikűrözött kezei voltak. Énekesnek szörnyű volt ugyan, de tehetséges írónak bizonyult, erről árulkodnak memoárjai, szerelmes levelei és romantikus regénye.

Rajongott a hosszú, forró fürdőért, és mivel a csatatéren megszokta a győzelmet, képtelen volt veszíteni a kártyában, ezért többnyire csalt. A győzelmei és vereségei közti különbség (egy feljegyzés szerint 70:8) hatalmas – állítólag több csatát nyert, mint Nagy Sándor vagy Julius Caesar.

Napóleon hódító csapatai fedezték fel a rosette-i követ, amely mérföldkő volt a hieroglifák megfejtésében. Bonaparte nagyra tartotta a kultúrát és a tudományt, még csapatot is toborzott, hogy tanulmányozzák Egyiptomot.

A 20. században róla neveztek el egy pszichés tünetegyüttest (Napóleon-komplexus), amely az alacsony férfiak önértékelési zavarait és az ebből fakadó agressziót írja le. Ideje lerántani a leplet e méltatlan igazságtalanságról: a császár egyáltalán nem volt törpe, átlagos magasságú férfi volt.

A legenda az ősellenség, a britek rosszindulatából fakadt, akik tonnaszámra készítették a komikus képregényeket, karikatúrákat, hogy gúnyt űzzenek Napóleonból. Habár a legenda megszületett, az ellenfelek félelme legalább ilyen tartós maradt.

A szövetséges hatalmak (britek, osztrákok, poroszok, oroszok) annyira rettegtek az utolsó éveire Szent Ilona-szigetére száműzött Napóleon szökésétől, hogy extrém biztonsági intézkedéseket vezettek be. Érthető, hiszen az első száműzetésekor a jóval közelebbi Elba szigetére küldték, ahonnan dicsőségesen visszatért Franciaországba. Ki akarta volna, hogy a korzikai ogre megint megalázza ellenfeleit?

Nyitókép: Wikipédia