Megmutattad a szerelem legsötétebb oldalát…

Padlóra kerültem, amikor megtudtam, hogy van valakid. Soha életemben nem éreztem magam olyan nyomorultul. Utáltalak, gyűlöltelek, hányinger környékezett, ahogy a hazug szemedbe néztem.

Mégis elkeserített a távozásod. Egy világ omlott össze bennem. Egész nap zokogtam, sirattam az utolsó illúzióim elvesztését. A legjobb barátnőim azt mondogatták, örüljek a szakításnak, mert ha tovább húzzuk, tutira a diliházban kötök ki.

Tökéletesen megértették a fájdalmamat, a csalódottságomat, mert korábban hasonló megpróbáltatásokon mentek keresztül. Csakhogy ettől egy csöppet sem könnyebbültem meg. Eleinte azt hittem, az idő segít majd az elengedésben. De rá kellett jönnöm, a múlt nem szépült meg és nem tűnt el. Mellettem maradt, mintha egy halk, suttogó hang folyton azt duruzsolná: még nem végeztem veled.

Nincs megnyugvás, nincs feldolgozás, nincs reménykedés, csak a végtelen üresség. Megmutattad nekem a szerelem legsötétebb oldalát. Megmutattad, milyen egy mérgező kapcsolatban lenni, gyilkos szavak, megalázó játszmák közepette. Te voltál az élő példa arra, hogy miért veszélyes az az ember, aki hol odaadó, hol borzasztóan rideg.

A legfurcsább az egészben, hogy nem a veled töltött napok emlékfoszlányai maradtak meg a fejemben, hanem a rám törő rossz érzések. Méghozzá iszonyú élesen. A harag, a kétségbeesés, a keserűség, a szomorúság. Egy éve már annak, hogy elmentél, mégsem csitul bennem a fájdalom.

FORRÁS: UNSPLASH

Hiába akarom elrejteni az általad okozott sebeket, nemhogy gyógyulnának, hanem újra és újra feltépődnek. Olyan, mintha szándékosan csapdákat hagytál volna életem minden területén, azt várva, mikor lépek bele az egyikbe.

Hullámzik a kedélyállapotom, rohamokban törnek rám a legkülönfélébb szorongások. Főleg akkor, amikor másokkal ismerkedem. Görcsös vagyok, beleragadtam a múltba, és egyfolytában az jár a fejemben, hogy ez az egész újra megtörténhet velem.

Amikor azt gondolom, talán most rám talál a boldogság, felbukkansz a semmiből, és összezavarsz mindent. Melletted megtanultam kételkedni. Féltékenykedni és nyomozni. Mindig adtál okot gyanúra, de olyan ügyesen bonyolítottad a titkos afférjaidat, hogy soha nem buktál le.

A manipuláció nagymestere voltál, ezért az összes hazugságodat simán bevettem: hogy a főnököd mindig az utolsó pillanatban adott határidős feladatokat. Hogy állandóan lemerült a telefonod, hogy óriási dugó volt az úton hazafelé… Én voltam a hülye, hogy hittem neked.

Véget akarok vetni a kínlódásomnak, de nem tudom, merre induljak.

Olyan súlyt cipelek, ami rohadtul nem fair. Az utánad jövő férfiak nem ezt érdemlik. Nem igazságos, hogy őket büntetem miattad, ahogyan az sem, hogy belemagyarázok helyzetekbe olyan dolgokat is, amik nincsenek ott. Tovább akarok lépni, egyszer és mindenkorra kigyógyulni belőled. Nehéz periódusnak nézek elébe, de bízom benne, hogy sikerülni fog.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok