Félrekajálási útmutató haladóknak!

Gyerekkorban két típusú evő létezik: a mindenevő és a válogatós. A válogatós vagy finnyás az a gyerek, aki gyönyörűen használva a kést és a villát gyakorlatilag egy műtétet hajt végre az ételen.

Levág, lemetsz minden – számára – oda nem illő darabot. Ezerrel dolgozik teljes átéléssel és odafigyeléssel, mert tévedésnek helye nincs. Még a végén olyat kellene megenni, ami nem is a szájba való! A rendkívül alapos és átfogó darabolás után gyakorlatilag két falatnyi étel az, ami elfogyasztható.

A nagy munkával kiválóan álcázható a valódi cél, egészen pontosan az, hogy ehhez most egyáltalán nincs kedve – de nem akar egy újabb vitát, szóval, úgy tesz, mintha. Aztán ez a korszak szépen elmúlik, de felnőttkorban is nagy hasznát lehet venni a mintha evésnek. Főleg, hogy ilyenkor már hatnak a szocializációs szabályok, és tudjuk, hogy vendégségben illik mindent megenni.

A vendégség lényege a trakta, a befogadói oldalról meg a zaba. Akkor is, ha tudják, hogy vegetáriánus vagy, dehát ez csak egy kis natúr csirkemell! Hogy kell ezt akkor mégis megenni? Sok köret, hivatkozva a hús nem evésére, amit ugye úgysem értenek, mert hát ez csak egy kis csirkemell, ismétlik ezredszer is.

Egy kis szeletet mégis ki kell szedni a tányérra, a lehető legapróbbra vágni, és a köret egy részét elfogyasztva a maradékkal meg letakarni, hogy ne látszódjon. Sokkal jobb, mint ismételgetni, hogy a vegetáriánusság mit is jelent.

A zabagép gyereknek meg állandóan tele a szája. Orálisan fixált. Amikor unatkozik, eszik, amikor tévét néz, eszik, amikor olvas, eszik, amikor fekszik, eszik, amikor tanul, eszik. Egyfolytában ezt teszi, de sem ő, sem a szülei nem értik, hogy miért hízik. Hát csak csipeget! Ja, de azt egész nap…

Fiatal felnőtt korban kezdődik az éjszakai élet. Nem, nem csak úgy. Semmire sem elég a nappal. Túl sok mindent kell elolvasni, megnézni, meg beszélgetni, ismerkedni, tapasztalni, megtanulni –  egyszerűen nem fér bele. Az evés csak simán elfelejtődik. Nincs is annál jobb, mint éjjel pizzát zabálni. Vagy hajnalban, buliból hazafelé a még forró fehér kenyeret enni.

Az ugye megvan, hogy amit sötétben eszel, és senki nem látja, az nem számít? Ugyanez a szabály az állva evésre is vonatkozik. Persze még jobb egy jót enni egy hosszú, szenvedélyes szex után, éjjel. Hát, mikor máskor?! A legjobb időpont egy kis rántottához vagy hagymás-zsíros kenyérhez.

Felnőttként már tudjuk, hogy mit kell enni, hogy egészségesek legyünk. És általában be is tartjuk. De istenem, hát valamiben meg kell halni! Ha mindig minden egészségre vonatkozó előírást betartunk, akkor örökké fogunk élni?! Dehogy! Szóval, bűnözésre fel! Persze csak a kajában. Nyilván.

A felnőtt – étkezésében tévelygő – ember alaptípusai:

A leszarom típus:

Ha magas a cukra, nem ehet édességet. Persze imádja, tudja, hogy tilos, mégis megeszi. Három megoldással:

1. 1. Rögtön utána bekapja a gyógyszert, és minden oké, vagy legalábbis azt hiszi.
   2. Titokban eszik, még magának sem vallja be.
   3. Megeszi, és nem törődik a következményekkel.

 

Az überokos, jól tájékozott

Diétázik, mert tudja, hogy nem jó telezabálni magát. Igen, bizonyos életkor fölött már nem terheli a szervezetét feleslegesen, ezért egész délelőtt nem eszik. Még lehet, hogy délben sem, esetleg egy kis salátát az egészségtudat miatt. Azért pár kávé lecsúszik.

És végre, amikor vége a napnak és hazaér munka után, már csak az zakatol a fejében, hogy mitegyek, mitegyek?! Semmi nem tartja vissza. Az sem, ha nincs otthon semmi. Keksz, száraz tészta meg valami befőtt a kamra hátuljában biztosan van. Hú, két hónapja lejárt! Kit érdekel? Amíg nem mozog, ehető.

Az abszolút egészségtudatos

Nem eszik húst, mert vega. Nem iszik tejet, mert az állati eredetű. Nem eszik semmit, ami nem glutén-, laktóz- és cukormentes. Böjtöl, sportol, ivókúrát tart. Ezekről természetesen egyfolytában beszél, annak is, aki nem kérdezi, és annak is, akit ez egyáltalán nem érdekel, de titokban a kedvence a gumicukor, a csipsz és a zacskós leves. Mert megérdemli.

Igazából tévelyegni a legjobb. Mert érdekes, mert izgalmas, mert nem állandó. Ez a lényege, hogy csak ritkán fordul elő. Ha mindig így lenne, az már nem tévelygés lenne, hanem egy rövid élet.

Nyitókép: Unsplash