Hogyan legyek olyan nő, akit csodálatosnak lát a férje?

2021-05-14 Esszencia

Ritkán irigyeltem nőt életemben, egyetlen esetet kivéve. Talán nem is irigységként, inkább csodálatként definiálnám azt az érzést, amit egy teljesen ismeretlen nő iránt éreztem, még évekkel ezelőtt. 

Akkoriban külföldi kapcsolattartóként dolgoztam egy kis műszaki cégnél. Egy új terméket szerettünk volna bevezetni a magyar piacra, eljött a gyártó cég vezetője Amerikából, és egy konferenciasorozat keretében végigutaztuk vele az országot. Én tolmácsként tartottam velük. A férfi – nevezzük Amirnak – egészen elképesztő jelenség volt.

Egyrészt nagyon amerikai, másrészt nagyon arab, szóval minden ízében más, mint a magyar szakemberek. Nehezen is értették egymást az elején. De Amirnak óriási szakmai tudása és igazán lendületes, elbűvölő személyisége volt, így a kezdeti nehézségek után szinte mindenhol sikerrel zárult a megbeszélés.

A hosszú autóutak és tárgyalások közötti szünetekben sokat beszélgettünk. A  munkája mellett imádott a családjáról beszélni. A gyerekeiről is, de főleg a feleségéről. Mindketten iszlám országban születtek, de a felmenőik Amerikába vándoroltak, még valamikor gyerekkorukban. Amir szegényebb családból származott és nem volt vallásos, a felesége épp ellenkezőleg.

Mindezek mellett az asszony – aki az ő szemében a világ leggyönyörűbb nője volt – még művelt is, egyetemen tanított, amikor megismerkedtek. Több kérő közül választotta ki a férjét. Miután összeházasodtak, Amir – aki akkor már végzett kutatómérnök volt -, három helyen vállalt munkát, hogy a feleségének biztosítsa azt az életszínvonalat, amit addig megszokott.

Mostanra persze cégvezetőként bőven elegendő volt a keresete, de az üzleti utak miatt sok időt töltenek távol egymástól, és mindig nagyon hiányzik neki a felesége. Bevallom, az első pár napban nem nagyon hittem neki. Addigra már elég idős voltam ahhoz, hogy tudjam: ha egy férfi sokat beszél a feleségéről és arról, hogy ő mi mindent tesz meg érte, az sokszor nem őszinte.

FORRÁS: UNSPLASH

Ráadásul be kell ismernem, az arab férfiakról hallottak sem voltak éppen pozitív hatással az előítéleteimre. Aztán lassan kezdtem rádöbbenni, hogy beszélgetőpartnerem nem arról beszél sokat, hogy ő mit tesz a feleségéért. Hanem arról, hogy a felesége ezt, sőt, még ettől sokkal többet is mennyire megérdemel. Na, ez újszerű élmény volt!

Nyugtáztam is magamban, hogy a nő tényleg valami káprázatosan gyönyörű teremtés lehet a köpcös, kissé kopaszodó férje mellett. De az már biztosnak tűnt, hogy nem választott rosszul a sok kérő közül. Mivel érdekelt a téma, ezért tovább kérdezgettem. Kiderült, hogy nagyon érdekes “munkamegosztás” van kettejük között. A férj munkája az ő feladata, és pont.

Ebbe nincs beleszólása a feleségnek, sem az ügymenetbe, sem egy esetleges munkahelyváltásba. Az viszont biztos, hogy a család egzisztenciáját a férjnek kell biztosítania minden körülmények között. A nő dolgozhat, ha elérkezettnek látja erre az időt a gyerekek mellett, de elsődleges feladata a gyerekek és a ház.

A gyerekek vallásos nevelésben részesültek, mert az az anya kompetenciája. Ebbe az is beletartozott, hogy a nem vallásos apa is a vallási előírásoknak megfelelően viselkedik, étkezik és él otthon. A ház kiválasztása, berendezése, rendben tartása a nő feladata, itt a férj ugyanúgy nem nyilvánít véleményt, mint ahogy a feleség sem az ő munkájában.

Ha a feleség lila házat választ, akkor a férj így járt, lila házban fog élni.

Ha ronda kanapét vesz, akkor a férj szó nélkül kifizeti, és ronda kanapéról nézi majd a tévét. Ahogy telt az idő, egyre jobban csodáltam – na jó, irigyeltem is – Amir feleségét. Ezért nagyon megörültem, amikor hazatérése után küldött róla egy fotót. Néztem a képet, és nem értettem: egy kedves arcú, alacsony, kissé telt alkatú, vidám nő nézett vissza rám.

Nyoma sem volt a bombázónak, akit a férje leírásából fejben már összeraktam. Nem tudom, milyen élete van valójában. Igazából nem is az ő valóságát irigylem, hanem azt a tudást, amivel láttatni tudja magát a férje szemében. Azt bizony azóta is nagyon szeretném elsajátítani!

Nyitókép: Unsplash