Olyan férfit nevelj a fiadból, akivel te is szívesen élnél együtt!

Lányos anya vagyok. Kétszeres. Mivel heteró vagyok, ezért eddig csak férfiakkal randiztam, így csak arról tudok írni, hogy neveld a fiad, hogy ne csesszél már ki a leendő párjával. Aztán ne neked kelljen még 50 évesen is az alsógatyáját mosni, mert nincs nő a földön, aki elviseli.

Bizonyára a másik oldalon te is üzenetek sokaságát tudnád rám nyomni a lányokkal kapcsolaban, ezt nem is vitatom. Ám őszinte leszek, amikor megtudtam, hogy lányom lesz, örültem neki, mert ellenkező esetben tuti, tökéletes pasit próbáltam volna nevelni a gyerekből – ami ugye lehetetlen. A második porontynál már nyitottabb voltam egy esetleges fütyis verzióra, de azért örültem is, mert megszoktam már a csajos dolgokat.

Az alap, hogy a másikat tisztelni, megbecsülni képes embert engedsz ki a kezeid közül… Meg hogy ne legyen egy alpári bunkó, aki agyba főbe-veri élete „szerelmét”, az is alap. Számomra… Igazából inkább gyakorlatiasabb vizekre eveznék, amik látszólag szintén az „alap” kategóriába tartoznának.

Nem tudom, mennyire igaz, de állítólag a fiúkkal könnyebb. Mert nincs annyi lelkizés, meg annyi nyavalygós nyűg. És tudod, azt hiszem, sokan itt cseszik el a férfiak érzelmi intelligenciáját. Rá van sütve, hogy férfi, aztán ennyi. Lehet ezzel érvelni meg takarózni, de nem könnyű egy kommunikálni nem tudó egyeddel együtt élni.

Majd a párja kínlódik vele, mert a hapsi nem tud beszélni az érzelmeiről, és sok esetben úgy kell kitotózni, hogy mi a franc van a fejében – és a szívében -, mert még megfogalmazni is képtelen. Persze aztán ott a másik véglet, amikor egy ficsúrt nevelsz. Berosálsz, ha egyet tüsszent, rohansz vele az orvoshoz és így tovább.

Vagy ha balhé van oviban, suliban, kényszert érzel közbeavatkozni, és nem hagyod, hogy természetes módon alakuljon ki a „férfias” énje. Valami középút jó lenne, de tényleg… Amikor hulla fáradt vagy, és meló után még mindenki után is te pakolsz el, akkor kérlek, gondolj arra, hogy ez ne legyen „normális” és megszokott!

Ne ezt tanítsd meg, mert a srácoknak később is ez lesz a természetes – hiszen ezt látták otthon. Ez legközelebb jusson eszedbe, és légyszi vond már be őket is a házimunkába! Nem a barlangból jövünk, nem kell szegényeknek vadászni, és ha egy nő el tud pakolni, be tud nyomni egy gombot a mosógépen, a porszívón, a mosogatógépen, akkor hidd el, a te fiad is meg tudja csinálni.

Sokkal talpraesettebb lesz ezektől a dolgoktól, meg aztán nem akarok ünneprontó lenni, de igazából fogalmad sincs, meddig élsz. Ki a fenétől várod el, hogy ugyanúgy kinyalja a fenekét, ahogy te teszed? Értem én, hogy az ember a gyerekéért mindent megtesz, de sokszor azzal tennél a legtöbbet, ha megtanítanád bizonyos dolgokra, és nem hagynád, hogy tőled várjon és elvárjon.

FORRÁS: UNSPLASH

Ahogy arra is megtaníthatnád, hogy össze tudjon dobni egy szendvicset, egy rántottát vagy egy tésztát, és ne arra várjon, hogy minden elé legyen rakva. Erről mindig az jut eszembe, amikor egy expasim már délután 5 kor otthon volt, nekem túlórázni kellett, és este 10 körül estem haza.

Majd megkérdezte: mit eszünk? Mit?! Hát bazdmeg, amit találsz.

És ha már itt tartunk, ahogy megérik rá, küldd el szépen boltba! Sok férfinak igazából gőze sincs, mennyibe kerül egy háztartás fenntartása, azt hiszi, levegőből főzöl, és így tulajdonképpen tisztelni sem nagyon tudja a „műved”. Tök természetes, ha benyúl a hűtőbe, mindig van, amit akar, de a hogyanról már kevesebb fogalma van.

Én nem azt mondom, hogy egy nő sose szolgálhatja ki a férfit (főleg egy anya a fiát), de ha mindig ez van, akkor olyan szinten természetes lesz, hogy a párjával is felborulhat az egészséges egyensúly. Ami pedig frusztrációhoz és veszekedésekhez vezet, végül egy boldogtalan, állandó szemrehányásokkal teli élethez. Nem hinném, hogy ilyen életet szánsz neki.

Amondó vagyok, hogy minden férfinak egyedül kellene élni legalább 1-2 évet anyu segítsége nélkül. Főzz neki néha, vasald ki az ingjét olykor, de ne állandó cseléd/személyzet legyél még akkor is, ha nem éltek egy fedél alatt! Hadd tanulja meg, mi az ÉLET!

Nőként is, ha kiég a villanykörte, nem ücsörögsz sötétben, kicseréled. Ha úgy van, levágod a füvet. Ha leesik a képkeret, nem feltétlenül vársz a férjedre, hanem bevered a falba azt a nyavalyás szöget. Szóval, ha te meg tudsz csinálni ilyen apróságokat, akkor hidd el, ő is.

Mert nem a haverok előtt kell menőnek lenni, hanem a mindennapokban. És ezek nagyon menő dolgok, főleg egy családban. Főleg akkor, amikor ketten gyorsan megcsinálnak mindent, hogy több idejük legyen egymásra, a gyerekekre, énidőre.

Nyitókép: Unsplash