A “majdnem kapcsolatok” fájdalmas álomvilága…

2021-05-18 Esszencia

Reni hetek óta beszélgetett egy ismeretlen fiúval. Személyesen még sosem látta ugyan a kiszemeltjét, csak az internet világában alkottak ők egy párt, ha lehet így mondani…

Egy társkereső oldalon bukkantak egymásra, és azon nyomban megvolt köztük a szimpátia. A beszélgetések mindennapossá váltak, és kezdetét vette ez a csodálatos – egyben keserédes – “majdnem kapcsolat”. Ha pittyent a telefon, azonnal görcsbe ugrott a lány gyomra, érezni vélte azokat a bizonyos pillangókat a hasában.

Elalvás előtt Feri volt az utolsó gondolata, ébredéskor pedig az első. Néha viszont visszazuhant a fájdalmas valóságba, ahol mardosó kínként élte meg, hogy szerelme sok száz kilométerrel arrébb tengeti napjait. Pedig a fiú valóban tökéletes választásnak tűnt: kedves volt, vicces, kifejezetten jóképű, és nem utolsósorban tisztelettudó.

Reni ennek fényében mindig túltette magát a pillanatnyi szomorúságon, és újra beleringatta magát az ábrándokba. A barátai viszont nem nézték jó szemmel, hogy ilyen mértékben átadja magát az álmodozásnak. Főként Sári volt az, aki hangot adott nemtetszésének:

Reni, tudod, hogy imádlak – sóhajtott -, de képtelen vagyok tovább csendben nézni ezt a cirkuszt. Epekedsz egy férfi után, aki az ország másik felében lakik, és eddig még egyszer sem volt hajlandó meglátogatni téged. Nem gondolod, hogy csak játszik veled? Honnan tudod, hogy nincs barátnője, vagy épp felesége?

– Elég! – kiáltott fel Reni. – Csak az a bajod, hogy boldog vagyok és megtaláltam azt a társat, akire mindig is vágytam.

– Milyen társat? – nézett rá a másik kikerekedett szemekkel. – Hiszen még életedben nem találkoztatok! Ne légy nevetséges! Tudom, hogy azt hiszed, bántani akarlak, pedig csak féltelek…

Reni azonban szó nélkül sarkon fordult, és faképnél hagyta a barátnőjét, aki fejcsóválva szürcsölte tovább kávéját a kedvenc közös kávéházuk teraszán. „Egyetlenem! – kezdte otthon Reni az üzenetet. – Ma szörnyű napom volt, az állítólagos legjobb barátnőm valósággal kioktatott. Azt mondja, nem igazi az, ami köztünk van…

FORRÁS: UNSPLASH

A betűk csak úgy pörögtek a telefon képernyőjén, Reni fáradhatatlanul írt, hogy kiadja magából az összes dühöt, félelmet és kétséget. Bizonyosságot és biztonságot várt a választól, melyet a szeretett férfinek kellett volna küldenie.

A válasz azonban elmaradt, bár egyértelműen jelezte a telefon, hogy az üzenet célba ért és a címzett el is olvasta.

Reni először csak legyintett. „Biztosan elfoglalt” – motyogta. Majd eltelt egy óra, és még egy, majd még egy. Végül beesteledett, de Feri felől egy morzsányi hír sem érkezett.

Írok még egy üzit – gondolta Reni. – Remélem, nem esett semmi baja.

Ám amint megpróbálta megnyitni az addigi beszélgetésüket, szembesült a rideg ténnyel: a fiú letiltotta. Ő pedig értetlenült ült ágya szélén. A kezdeti pánik után könnybe lábadt szemmel pörgette az összes platformot, amin ismerősökké váltak, de rá kellett jönnie, hogy a másik alapos munkát végzett. Mindenhonnan törölte őt.

Talán két hónap is eltelt az ominózus eset óta, amikor egy átlagos, szürke szerda délután Reni telefonján felvillant egy értesítés. Feri ismerősnek jelölte, és mellé egy rövid, ám annál kuszább üzenetet is hagyott. “Szerelmem, sajnálom, hogy eltűntem, de annyira megijedtem. Úgy éreztem, hogy a barátnődnek igaza van abban, hogy túlságosan messze élünk egymástól és sosem válhatunk igazi társakká. Kérlek, bocsáss meg!”

A lány vett egy mély levegőt, majd egyetlen mozdulattal rányomott az “Elutasít” opcióra. „Csak egyszer verhetsz át!” – sóhajtott elégedetten, majd zsebre tette a telefonját, és úgy tett, mintha mi sem történt volna.

Nyitókép: Unsplash

Tovább olvasok